2009. december 21., hétfő

2009. december 17., csütörtök

Nagymamám szerint

A nagymamám szerint több gyerekre kellene vigyáznom napközben. Összeszedni a környék 1-2 éveseit és vigyázni rájuk. Kérdeztem, miért? Nem elég nekem Bazsi? Erre azt mondta, azért mert Bazsi ennyire jó kedvű kiegyensúlyozott baba, biztos egész nap össze vagyunk nőve, én egész nap bohóckodom neki, és ezért jó kedvű. Ezt meg kell csinálni más gyerekekkel is.
Ekkor én elmondtam Neki, nem azért jó kedvű Balázs mert én bohóckodom, arcokat vágok, vagy ilyesmi, nem is vagyunk összenőve, egyszerűen csak kontinuum baba, akinek ki vannak elégítve a kontinuum igényei, ezért nincs olyan dolog ami miatt sírnia kellene. Akkor van ölben/karban amikor oda kínávkozik, akkor van a földön amikor oda akar menni, akkor eszik és iszik amikor akar, mégsincs 24 órát a cicimen. Igen, Ő a főnök. Én meg a rabszolga, de ez szerintem így van jól.
Azokat a könyveket amik azt írják, h ha tiszta a pelus, evett ivott, büfizett, nincs baj, az a gyerek játszon el az ágyábna/járókában és ne sírjon, ha sír, hagyjuk, mert nincs oka, zárom is be.
Nekünk is van járókánk. Van is benne a gyerek. Nem attól vagyok kontinuum követő anya, mert reggel 8tól este f8g a hátamon a gyerek, hanem mert próbálom azt tenni ami ösztönöm szerint jó Neki.
Szóval azért nem fogadok több gyereket mert egyszerre csak egyet tudok hordozni :)

2009. december 11., péntek

függő vagyok

már bizonyított. Apa kocsit vesz én kendőt.
Megy egy régebbi meitai-unk, és a rubinrot indiom (remélem megveszi valaki) és jön helyette egy Zara Aubergin, valamint egy Didymos még nem tom milyen.
Megjött a CSP, a fizum és a jutalom is. szóval sajnos van pénzünk. Tudom ebből még vennem kell pelenkát, meg ajcsikat Bazsinak, de a kendő is az :)
Ilyen az aubergin:



didymosban gondolkodom egy rubinrot-on, mert az nagyon tetszik, vagy egy ultramarin, smaragd, vagy valami fiús színt.

Klub

Volt klubunk megint, december 3.-án egyik fórumost társunknál. Nagyon jó volt, annyira megnyugtató amikor sok ilyen boldog kiegyensúlyozott babát látok egyrakáson.

Volt tapasztalat csere, beszélgetések, gyerekes és hordozós témában, evés ivás, gyerekek általi lakásszétpakolás :)

képek sajna nincsenek, de a következő klub január 5.-én lesz, akkor egy fotós lányhoz megyünk, Ő már csak csinál 1-2 képet :)

egyben minden

Annyira régen írtam, h csuda. Pedig hordozunk. Sokat. Rengeteget. Csak a kisfiam mostmár kifejlett terrorista, és eléggé lefoglal. Pedig még nem is indult el:)

Szóval hordozom ide oda, bár ez a fránya h1n1 nem kellene. Mászkáltunk a mamami boltba budára, mászkálunk DM-be, piacra és persze mindenki megcsodálja a fiamat a hátamon.
Már nagyon ügyesen fel tudom kötni, amikor felkerül a vállamra más vigyorog.

Szeret ott lenni. Egyik nap a dmbe menet két babakocsis jött utánunk, ezt hallom:
jaaj milyen kis gombóc, de édes kis csomag, milyen aranyos a lába (rénszarvasos ruha volt rajta), de jó helye van stb

aztán bementünk a boltba, ott is meglátták a fején a rénszarvakat, elájultak, meglátták a lábán, méginkább. Megkérdezték hol lehet ilyen gúnyát venni :)

kellene hordozókabátot szereznem/varratnom, de nincs időm venni kabit. Megkérdezem anyát nincs-e valami régi kapucnitlan kabátja amit széjjel lehet vagdosni.

Amúgy mellesleg Bazsi feláll, felül, mászik. :)

2009. november 19., csütörtök

moshatópelenka












Van. 4 CoolaBaby ami annyira nem vált be, és jelenleg 1 PopIn. Ami tapintásra is nagyon bejön, egész délelőtt Bazsin volt és nem büdös, a pisit is tartja.
Szerintem beruházok.





csípőnBazsi











2009. november 18., szerda

2009. november 6., péntek

FERTŐZŐ

Az vagyok. Vállalom. :)
Kezdődött azzal, h vettem mosódiót. Mert az jó. Mosószert már nem használok. Vettem mosható pelenkát. Jelenleg ez tesztelés alatt van, 4 db-al ha beválik veszek még.
Amikor említettem Nórinak a moshatózást, közölte, az csomó pénz, meg a mosópor, meg az idő meg bla bla, Ő nem vesz. Én már elvetemült voltam, nagyon agyaltam.
Aztán említettem a fórumon a csajoknak, felsorolom miket mondtak: fúj én ahhoz nem nyúlnék (Eszti), neked ennyi időd van?, szegény gyerek csak sajnálni tudom...
Ott folytatódott, h voltak itt a csajok Eszti és Nóri. Több, már aktív moshatós pelusos anyuka volt akik megosztották velünk a tapasztalatokat, a márkákról, aio-król stb. Eszti megkedvelte, azt hitte a textilpelusozásra gondoltam, mint amibe még minket csomagoltak... :) Tökre megtetszett Neki, megbeszélte Maja apuval és karácsonyra beruháznak. 1 megfertőzés.
Aztán mondtam én már mosódióval mosok. Na az mi?! Lestek. Behoztam, megnézték, tetszett neki, borzalmas nagy spórolás, meg a környezet kímélés, meg bőrbarátosság, meg olcsóság, ja azt mondtam :) Szóval Nóri kérte vegyek Neki mosódiót. 2 fertőzés :)
Fertőző vagyok. Kit kell még valamire rá bele fertőzni?! :)

Bazsa a hátiBazsa




Klub

Na megvolt, jó volt köszönöm :) szuperül éreztem magam, sokan voltunk, sok sok szép baba, akikről közösen megállíapítottuk, h egy hordozott baba sokkal szebb, boldogabb, nyitottabb mint egy nemhordozott.
Jókat beszélgettünk, ettünk ittunk, kötözgettünk. Megtanítottak hátit kötni Bazsával. Hát még rutint meg bátorságot kell gyűjtenem :)
Vannak képek is ITT találhatóak meg.
következő klub jövő hónap első keddje. És reményeink szerint jövőre Nórival (remélem Ő is benne van) nekiállunk helyfelkutatni, h minél több és több anyuka és babája jöhessen össze.

2009. október 26., hétfő

Babahordozó klubb

Tehát megvan a végleges időpont:
2009.11.03.-án kedden
Nálunk baba mama klubb!
Szeretettel látom a kötni tanulni- a beszélgetni-okítani vágyókat.
Lesznek sütik, pogik, egy macska :) sok baba, mama, kendő, és egyéb hordozó.
Mi 8kor kelünk, onnantól szeretettel látunk mindenkit!
címért ide tessék írni: manofalvii@freemail.hu

2009. október 24., szombat

juhuu

Tudom már hova fogok menni november 16.-án :)

2009. október 22., csütörtök

hordozós baba mama klub Nr2

Szóval apa panaszkodott, és önzőnek nevezett, amiért az önös érdekeimet előtérbe helyezvén, kivittem Bazsit a 4fokban, mert én baba mama klubba akarok menni.
Így gondoltam nem megyek én sehova. A Mamami-n a zuglói topikban beszélgettünk, és szóba jött, h én nem tudok háti batyut kötni. Meg mint kiderült más se, és pár kedves lelkes anyuka vállalta, h megtanítja nekünk. Nade mivel eléggé kiszámíthatatlan az idő, én meg annyira boldog vagyok, h segítenek nekem, felajánlottam a lakásunkat.
Még szervezés alatt áll a dolog, de olyan 10-15 anyuka +1+2 baba lesz és rengeteg kendő :)
Mindenki nagyon hálás, h fogadom őket, azt nem tudják, h nekem mekkora öröm:
SAJÁT BABA MAMA HORDOZÓ KLUBBOM LETT! :D
iwiw-en csináltam egy klubbot, Nóri pont írta is, h szervezzünk 16-14 keres klubbot. Tök jó ötlet, már gondolkodtam is rajta, h hol meg hogy meg mint, erre pikk pakk kialakult nálunk.
És én olyan boldog vagyok, sok sok mamami-t ismerhetek meg, együtt leszünk, beszélgetünk, mindenki hoz finomságokat, sütiket, pogikat, jönnek a tesók is talán, kötözgetjük a gyerekeket, lehet szépen szoptatni, pelenkázni, játszani,
IGAZI BABA MAMA KLUBBOM VAN :D
és ezt akkor lehetne havonta/hetente, és ha többen jönnek, keresünk valami jó kis helyet, amit ki lehet bérelni, vagy esetleg ingyen oda lehet menni (bár a mai világban semmi sincs ingyé)...
szóval tök lelkes vagyok. Szépen elpakolok, kitakarítok, Szaros cicát bezárom, leterítek egy pokrócot a szoba közepére, kiborítom a játékokat, és jönnek jönnek az anyukák.
Apropó, Nóri: ki kell találni valami jó kis témát, amiről lehet beszélgetni. Bár gondolom mindenról lesz szó, de azért mégis.
Engem érdekel a Waldorf pedagógia, meg a kontinuum el szemléletű nevelés, lehetne erről is szó.
Na mindjárt felmegyek a mamami-ra belinkelem a blogom, lássák mennyire várom Őket :D
apának mondtam tegnap, h utólagos engedelmével, beeresztek csomó anyukát és babát hozzánk, remélem nincs ellenvetése :D
-lehet, h kicsit túl lelkes vagyok-

2009. október 16., péntek

hordozós baba mama klub

Összecsődítettem Nóri és Eszti barátnémat és a legnagyobb hurrikánban elmentünk a Kossuth klubba egy kis lélekmelegítő baba mama összejövetelre.

Beszélgettünk a csajokkal, a többiekkel is volt 1-2 téma de a nagy gyerekzsibongástól nem igazán lehetett hallani.

szuper volt, remélem lesz több is és el is jutunk.

új kendőben







2009. október 8., csütörtök

2009. október 4., vasárnap

A könyvből - válasz arra, h miért van ölben a kisfiam, és miért nem hagyom sírni.

"Minden baba jó, de Ők ezt csak a visszajelzésekből tudhatják meg, abból, ahogy bánnak Velük. A karban lévő csecsemő érzései azt mondják Neki, hogy jól van, hogy eredendően jó, és hogy örömmel fogadják. E meggyőződés nélkül az emberi lényt megnyomorítja az önbizalom, a teljes éntudat, a spontaneitás és tartás hiánya, függetlenül a korától.
A kisbaba bőrének minden idegvégződésével ölelésre vágyik, egséz lénye, egész valója azt akarja, hogy karban legyen. Az újszülöttek születésük pillanatától fogva az anyjuk karjában voltak, immár több millió éve.
Mint láttuk, még nem tud reménykedni abban, hogy most kényelmetlenül érzi is magát, később majd jobb lesz. Nem tudja azt érezni, hogy a "mama mindjárt visszajön". Ha otthagyja, a világ hirtelen elsötétül, elviselhetetlenné válnak a körülmények. Hallja és elfogadja a saját sírását, s bár az anyja ismeri a hangot és tudja a jelentését, mióta világ a világ, Ő nem. Ő csak annyit érez, hogy ezzel a cselekedettel talán helyére zökkentheti a dolgokat.
Ám ha túl sokáig hagyják sírni, ha a válasz amit ki szeretne vele váltani nem jön, akkor ez az érzés eltűnik, s helyet ad a teljes kilátástalanságnak és időtlen reménytelenségnek. Mikor az anyja oda megy hozzá, egyszerűen csak azt érzi, hogy most jó, nincs tudatában annak, hogy az imént nem volt vele, s arra sem emlékszik, hogy sírt. Mikor elhagyják, csak a hiány van, és nincs semmi amit hasznosítani lehet, amiből növekedni lehet, vagy kielégíteni az igényét a tapasztalatszerzésre, hiszne neki azokra a tapasztalatokra van szüksége, amiket elvár. Semmi sincs ami felkészíthette volna ara, hogy egyedül hagyják, akár alvás közben akár ébren, és mégkevésbé, hogy egyedül hagyják sírni. "

2009. október 1., csütörtök

Batyu Bazsi












Batyu Bazsi, életem első háti batyuja :)










2009. szeptember 30., szerda

Babahordozó hét







vasárnap kint voltunk. anyukám vitt ki minket, nagyon jó volt. Ő is jól érezte magát, rájött, h ez nekem mennyire fontos, és milyen jó dolog. Azt is csodálatos volt nézni milyen sok szülő hordoz, sőt, a gyerekekre is kendőbe volt felkötve a maci- baba.






Beleszerettem egy kendőbe, most várom a fizut, mert eléggé borsos az ára. de csodaszép :)



ígérembecsszó, nem veszek többet!!! van 1 rugalmas kendőnk, 2 meitai és majd ez a szövött és ennyi. :) ígérem :)

2009. szeptember 11., péntek

A tudatos babahordozás

La Leche Liga Magyarország oldaláról származó írások. A tudatosabb babahordozás érdekében másolom be.

Édes teher

Újabb kutatások bebizonyították, amit a tapasztalt anyák már régóta tudtak, hogy szülővel és gyermekkel valami jó dolog történik, ha a gyermeket sokat hordják. Csecsemők fejlődésével foglalkozó specialisták, akik keresztül-kasul utazták a világot különböző csecsemőgondozási módszereket figyelve, újra és újra azt találják, hogy azok a kisbabák, akiket különböző textíliából készült babahordozóban szállítanak, sokkal nyugodtabbak, és minden szempontból jobban fejlődnek, mint azok, akiket kiságyban, járókában tartanak, és babakocsiban szállítanak. A modern szülők szeretnének mindent megtenni gyermekük fejlődésének érdekében, ugyanakkor gyakran elfoglaltak. A baba hordása feloldja ezt az ellentmondást.

A hordás valószínűleg a vesztibuláris rendszerre tett hatásával nyugtatja meg a kisbabát. Ez a rendszer a belsőfülben helyezkedik el, és három kicsiny, más-más irányú "vízmértékből" áll. Az ezekben a kis "vízmértékekben" levő folyadék minden mozdulatnál nekicsapódik a rendszert bélelő parányi szálacskáknak, amik azután idegi impulzust adnak az izmoknak az egyensúly megőrzése érdekében. A magzat vesztibuláris rendszere roppant érzékeny, és rengeteg inger éri, hiszen a magzat szinte állandóan mozgásban van. A kisbabák számára a mozgás a normális életforma, nem a nyugalom.

A hordott babáknak a tanulásban is előnyük van. Az a baba, akit hordanak, kevesebbet sír, és több időt tölt csendes nyugalmi állapotban. Ez az az állapot, amelyben a babák leginkább fogékonyak környezetükre, aktívak, kísérletezőek. Ezért lehetséges, hogy - amint azt néhány kutató megfigyelte - a hordott kisbabák éberebbek, jobban figyelnek a vizuális- és hangingerekre.

A hordozás humanizálja a babát. A hordott baba jobban megismeri szüleinek az arcát, lépéseik ritmusát, hangját, szagát. A hordott babák bensőséges kapcsolatban vannak a szüleik világával, mert részt vesznek abban, amit ők csinálnak. Az a baba pl., akit édesanyja mosogatás közben hord, mélységében hallja, szagolja, látja, tapasztalja a felnőtt világot. Röviden: a baba nagyobb mértékben van kitéve annak, és bevonva abba, ami körülötte zajlik. Természetesen a szülőknek időnként le kell tenniük a kisbabát. Valójában fontos, hogy kiegyensúlyozottan közelítsük meg ezt a fajta szülői stílust. A baba hordása azt jelenti, hogy figyelembe véve azt, hogy milyenek is a babák valójában, megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Lehet, hogy egy első gyermekes szülő úgy gondol a csecsemőre, mint egy fotóalbumban látott képre: csendesen fekszik a kiságyban, passzívan bámulja a felfüggesztett játékokat, időnként fel kell venni, megetetni, játszani vele, aztán visszatenni. Azt gondolhatják, hogy csak azért kell időnként kötelességszerűen felvenni, hogy elég hosszú időre lecsendesítsük ahhoz, hogy megint le lehessen tenni. A babahordozás elve ezt megfordítja. A babákat az idő nagy részében hordják, és csak alvás idejére teszik le, meg azért, hogy a szülő a saját igényeit is kielégíthesse. A "letett" babák megtanulják, hogy sírniuk kell azért, hogy felvegyék őket. A "hordott" babák sírás helyett megtanulják testbeszéddel jelezni, ha le akarnak kerülni. A hordozás mennyisége természetesen csökken a baba korának és motorikus képességeinek fejlődésével. Ugyanakkor még egy kisgyermeknek is vannak olyan periódusai, amikor felkéredzkedik, és azt akarja, hogy szorosan tartsák. A kisbabák különbözőek, vannak sírós babák, akik gyakran megfeszítik magukat, mintha hátraszaltót akarnának csinálni. Nekik is nagyon hasznos a hordás. A sírós, nyűgös babák szülei könnyebben átvészelik ezt a periódust, ha a terhességet 18 hónaposnak tekintik. 9 hónap az anyaméhben, azután 9 hónap a méhen kívül, de közel a szülő jelentette biztonsághoz.

Ha elkezdünk használni egy babahordozót, igazítsuk a hordozót és a kisbabát úgy, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Ezért is használjuk a hordás szót, mert akárcsak egy ruhadarabbal, addig kísérletezünk a babahordozóval, míg tökéletesen nem illeszkedik.

Házon kívül a babahordozó nagyon nagy segítséget jelent a diszkrét szoptatásnál. Általában elég anyag van benne ahhoz, hogy elrejtse a kisbabát, és egyúttal a világot is a kisbaba szeme elől. Ez utóbbinak akkor van jelentősége, amikor a 3-6 hónapos baba látása nagy mértékben fejlődik, érdekli őt a külvilág, és sok minden elvonja a figyelmét szoptatás közben. A babahordozó jótékonyan betakarja őt, így talán kevésbé fog forgolódni szoptatás közben. Nagy segítséget nyújt akkor is, ha álomba akarjuk ringatni a kisbabát, hiszen egyszerű levetni az alvó babával együtt. A babahordozó egy hasznos eszköz, ami segít a szülőknek, hogy újra felfedezzék a babahordozás elfelejtett művészetét, és segít a kisbabáknak, hogy felfedezzék: kisbabának lenni - nagyszerű dolog.

William Sears: Threehundred Questions Parents Ask alapján Ágoston Anikó


Kötődő nevelés (attachment parenting)
Mit is takar a fogalom?

A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési stílus, amely arra irányul, hogy a kisgyerek és a szülők között erős, érzelmileg stabil kötődés jöjjön létre. Ennek a kötődésnek a talaján lesz képes a gyermek arra, hogy a világban és önmagában bízó emberré váljon, hogy tisztelettel és empátiával viszonyuljon majd másokhoz (hiszen őhozzá is így viszonyultak), hogy szeretettel teli kapcsolatokat tudjon kialakítani, de ne dőljön be kritikátlanul mindenkinek.

A kötődő nevelés alapelve, hogy a kisbaba és a növekvő kisgyerek érzelmi szükségletei éppolyan fontosak, mint a testiek. A testkontaktusra, hordozásra, szeretgetésre irányuló igényt éppolyan fontos kielégíteni, mint megetetni a babát, ha éhes, fölöltöztetni, ha fázik. Csak így tud egészségesen fejlődni. Fontos, hogy születésétől kezdve odafigyeljünk a babánkra, merjük követni az ő belső ritmusát, merjünk mindig válaszolni a hívására és kielégíteni a szükségleteit.

Az embercsecsemő rendkívül önállótlanul születik, gyakorlatilag minden életfunkciójában a szüleire van utalva. Teljesen nyilvánvaló például, hogy nem tud egyedül enni, öltözködni vagy tisztálkodni, de elaludni sem, sőt, testhőmérséklete, légzése is stabilabb a szülő testközelében. Természetes, hogy a szülő karjaiban érzi magát jól és biztonságban. A testkontaktusigény a táplálkozási szükséglettel egyenrangú erősségű igénye a babának!

Hasonlóképpen természetes, hogy a kisbaba meglehetősen sokszor szeretne szopizni. A szopizás nem pusztán az éhség csillapítására szolgál, hanem nyugtató, elaltató, fájdalomcsillapító funkciója is van. Ha kisbabánkat mindig mellretesszük, amikor erre igénye van, függetlenül attól, hogy mikor szopott utoljára, akkor egyrészt biztosíthatjuk a megfelelő tejtermelődést, másrészt megismerjük babánk saját ritmusát, egyéniségét.

Természetesen nemcsak szoptató édesanyák gyakorolhatják a kötődő nevelést. Ha egy édesanya bármilyen oknál fogva nem tud szoptatni, az nem jelenti azt, hogy nem alakíthat ki szoros és biztonságos kötődést a gyermekével. Ha igény szerint táplálja, hordozza, ha odafigyel rá és válaszol az igényeire, akkor ugyanúgy kialakulhat köztük is a stabil kötődés.

Az igény szerint szoptatott, hordozott kisbabák szüleit gyakran figyelmeztetik arra, hogy vigyázzanak, mert babájukat menthetetlenül elkényeztetik. Nos, valójában a szükségletek kielégítésével lehetetlen elkényeztetni egy kisgyereket. És szeretgetésre, odafigyelésre minden kisgyereknek meglehetősen sokáig szüksége van. Az elkényeztetés akkor kezdődik, amikor a szülő nem vár el olyan dolgokat sem a gyermektől, amikre az már képes lenne. A kötődő nevelés nem egyenlő azzal, hogy mindent ráhagyunk a gyerekre, sőt, éppenséggel nagy hangsúlyt kap benne a következetesség, a szeretve terelgetés és a megfelelő életkori korlátok felállítása, amikre a gyermeknek éppúgy szüksége van, mint mondjuk a testkontaktusra.

De a kötődő nevelés nem tud egyetlen, mindenkire érvényes receptet kínálni. Arra biztatja a szülőket, hogy ismerjék meg a kisbabájukat, mert minden gyerek egyedi és megismételhetetlen. Ennek megfelelően minden gyereknél máskor és máskor jöhet el bizonyos korlátok felállításának időszaka, és ezek a korlátok is változhatnak az aktuális állapottól, helyzettől függően. Például jó, ha a szülő általában következetes bizonyos dolgok betartatásában, mondjuk hogy vacsora előtt segítsen a gyerek is összepakolni, de ha látja, hogy a gyerek épp aznap nagyon-nagyon fáradt, vagy történetesen beteg, akkor ez elmaradhat. Ha a következetesség mellett időnként azt is respektáljuk, hogy valami rendkívüli körülmény áll fönn, a gyermek is könnyebben tud majd velünk együttérezni, ha épp nekünk van rossz napunk.

A születés óta építgetett szoros kötődés talaján sokkal könnyebb fegyelmezni és elfogadni a fegyelmezést, hiszen a gyerek szeret minket és kötődik hozzánk, ezért olyanná szeretne válni, mint mi vagyunk, és örömet szeretne okozni nekünk.
És mi a helyzet az önállósággal, hogyan lesz így önálló a gyermekem?

Valójában épp így lesz igazán önálló akkor, amikor annak eljön az ideje. A szülő-gyerek kapcsolat természetes alakulása a nagyon szoros kezdeti állapottól a fokozatos elengedésen át halad az önállóság felé. Vagyis mindennek megvan a maga ideje: babakorban a sok-sok ölelésnek, állandó együttlétnek, később az önállósodásnak. Azok a gyerekek tudnak igazán önállóak lenni a szó mindenféle értelmében, akiknek a korai időszakban megfelelően ki volt elégítve a biztonságigényük: eleget hordozták őket, eleget lehettek a szüleikkel, amikor erre volt szükségük. Ha a szülő a kötődő nevelés alapelveinek megfelelően figyel a gyermekére, akkor egyszercsak észreveheti rajta a kezdődő függetlenedés jeleit: először az első hónapokra jellemző szoros fizikai kontaktus meglazulását, aztán később az érzelmi és értelmi önállósodásra irányuló törekvéseket. Hogy ez melyik gyereknél pontosan mikor következik be, az megintcsak nagyban függhet a kisgyerek személyiségétől, temperamentumától.

Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a gyerek biztonságigénye, ha túlságosan korán önállóságra van kényszerítve, amikor erre még nem érett meg, akkor jóval tovább fönnmarad a függés, akár érzelmileg-értelmileg sosem szűnik meg. Két forrás is táplája ilyenkor a fennmaradását: egyrészt a gyerek kielégítetlen igényei, másrészt a szülőben maradt hiányérzet, mert bizony a szülőnek is szüksége van a gyerekkel való szoros kapcsolatra akkor, amikor annak van ott az ideje (ugye, milyen jó érzés összebújni a kisbabánkkal, vagy átölelni egymást az óvodás gyerekkel?).

Természetesen megintcsak lehetnek olyan körülmények, amikor a szülő legjobb szándéka ellenére sem valósulhat meg a gyerek szükségletei szerinti fizikai és szellemi együttlétük. Ez szintén nem zárja ki a biztos kötődés kialakulását, ha a szülő tisztában van ezzel az igénnyel, és a lehetőségeihez mérten igyekszik eleget tenni neki.

Bízzunk magunkban és kisgyerekünkben, merjük őt úgy szeretni, ahogy arra neki szüksége van! Így tanul meg ő is szeretni és szeretetet elfogadni. Hosszú távú befektetés ez, amely jobbá teszi gyermekünk kapcsolatát velünk, társaival, majdani párjával és leendő gyermekeivel is.

Schneiderné Diószegi Eszter,
pszichológus, IBCLC

azt hiszem neki állok

varrni. Soha életemben nem varrtam. Jah, de technika órán. Aztán most kedvet kaptam hozzá. Nem is akármit, persze, h MeiTai-t :) Hát kíváncsi leszek, milyen lesz ha elkészül :)


-azt sem tudom, h működik a varrógép...-

2009. szeptember 10., csütörtök

Könyv

Megvettem végre a Libriben a kötődő nevelés, azaz a kontinuum-elv könyvet. És igen. Végre valaki alátámasztja, h amit csinálok az jó. Sőt nem csak jó, ősi ősi dolog, és aki ebből kimarad az "rosszemberlesz". Na jó nem, csak viccelek, de valamivel biztosan kevesebb.

Magamon is érzem, ahogy a könyv írja, (persze már nem vagyok csecsemő, és nem most akarok bosszút állni anyámon, h nem vett fel amikor sírtam :) ) h abban a korban amikor én voltam csecsemő ( 65' nyarán :) ) akkor ez nem volt "divat". Vagyis ez a fajta szemlélet még nem érte el kicsiny hazánkat.

Nagymamám mai napig megkérdezi, Balázs el van-e egyedül az ágyában-járókában. Én meg visszakérdezek: miért kéne egy 4,5 hónapos gyereknek egyedül ellenie? Ő most tanul. Teljesen üres lappal érkezett meg az életbe. Nekünk természetes, az hogyan kell használni az izmainkat, természetes egy napszemüveg, egy tejes flakon, egy madár csicsergése, a villamos csilingelése, egy toll. Neki(k) nem.

Ahogy látom napról napra ügyesedni a mozgását, ahogy forog, ahogy fog, mászik-kúszik, és látom az örömöt az arcán, amikor valami sikerül, az én szívem is ellágyul, hisz én már nem tudom milyen erőfeszítés kell egy nagy buksi és egy mellkas kinyomásához.

Az, h le tudom foglalni egy 100as papírzsepivel, mert az zörög, csörög színes, és tök jó a fogása, h amíg eszem, elé teszem a tejes dobozt, és elképedve nézi, amikor a kezébe adok egy műanyag ételhordót, forgatja, nézi, rágja. Mert fel kell fedezni.

Ezeket nem tudja az ágyában csinálni. Vagyis megtudná, ha én a Világot becipelném az ágyába. De mivel erre nincs kapacitásom, így inkább ölbe veszem -vagyis hordozóba, és felfedezheti a Világot. Minden apró részletét, és közben tudja, h biztonságban van. Ha túl sok inger jön a Világtól, csak lehajtja fejét, és alszik. Én meg ha épp nem felfedezünk, akkor mosogatok, pakolok, Ő meg segít.

Na jól elkanyarodtam a könyvtől, de ez a téma nekem nagy vesszőparipám. (amúgy az nem is tudom mi... google..) Meséltem Nagyimnak a könyvről, lelkesen,h ez milyen jó, érzelmileg, fizikailag, mind nekem és mind neki, de láttam nem ért vele egyet. Hisz utána jött a kérdés: mit szólt a járókához? El van benne?
nem... nincs...

Szóval a könyv, végre leírja normálisan, hozzáértő szavaival, hisz mégis pszichomókus a néni, h ez mennyire jó.

Csak nekem van egy manapság nyűgös gyerekem, aki nem hagy olvasni, de csak a végére érek valamikor :)

szörnyű

Lehet, h én vagyok már túlságosan is elvetemült, miszerint kifelé ne toljuk-hordozzuk a babánkat.
Na de amit ma láttam az totális elképedésre késztetett.

Sétálunk reggel Balázzsal, elmentünk a CBA-ba reggelinek valóért. Persze, h MT-ben. A boltos nő meg is jegyezte ma szorosabbra van kötve mint tegnap :)
szóval már megyünk hazafelé, amikoris jön szembe egy nő, mögötte!! a babakocsi. Mellette jött a férj felmálházva. Más bőrszínű népcsoporthoz tartoztak, biztos láttatok már ilyet, viszik a pokrócot, meg lábaskészletet. Na és akkor visszatérvén a babakocsihoz, gondoltam abban is valami tárgy lesz. De nem. Egy szépen felöltöztettet kislány nézett vissza rám, olyan 1 éves forma lehetett.

És az anyja szó szerint maga után húzta, a gyerek nézhette az elhaladó tárgyakat, embereket.

Nem értem, miért kell. Talán a szemébe sütött a nap? Takarja le, meg egyébként is, kibírható a napsütés, Balázs is el tud fordulni. Nem fél, h a gyerek valami olyat csinál amit ő nem lát? Bogár? Darázs?

vagy csak én vagyok a darázstólrettegősfélekhaagyerekemetnemlátó paramami?!

2009. szeptember 8., kedd

..

nem is tudom... sajnos itt nincs statisztika, vagy csak nem találtam meg... 1 rendszeres jelenkező olvasóm van, aki felfedte magát :)

de nem igazán érzem, h valaki rajta kívül olvasna...

na nem baj, elmagyarázgatok itt magamnak és Neki :)

kontinuum elmélet

Már írtam erről a fajta nevelés irányelvről. Irányelv. Olyan rossz szó. Szóval inkább szemlélet. Leírtam Nektek, h hordozom és álomba ringatom a kisfiam.
Aztán egyik nap találtam a neten egy könyvet. A neve Jean Liedloff: The Continuum Concept. Gyorsan meg is rendeltem, lassan mennem kell érte a Libribe. (hopp reklám) Találtam egy jó kis összefoglalót miről is szól a könyv, és mire is "nevelem" a kisfiam, miként telnek napjaink.

Íme:

A kontinuum-elmélet

Miről szól a könyv?

A szöveg eredeti címe: Understanding the Continuum Concept
Forrás: http://www.continuum-concept.org/cc_defined.html
Fordította: Csepreghy Katalin és Skarka Cecília

Jean Liedloff 1975-ös elismert könyve, A kontinuum-elmélet, a modern "civilizált" népek és a dél-amerikai őserdők "primitív" Yequana indiánjainak kultúráját és gyermeknevelési szokásait hasonlítja össze.

Liedloff megfogalmazása szerint, a kontinuum-elmélet az az elv, hogy - az optimális fizikai, mentális és érzelmi fejlődés érdekében - az emberi lénynek, és legfőképpen a csecsemőnek, szüksége van azokra a teljeskörű tapasztalatokra, amelyekhez fajunk az evolúció hosszú folyamata során alkalmazkodott.

Egy csecsemő számára, ezekhez tartozik, hogy:

* állandó testközelségben van anyjával (vagy szükség esetén más, ismert gondviselővel) születésétol fogva;

* szülei ágyában alszik, állandó testközelségben, míg saját akaratából nem távozik;

* a saját teste jelzéseit követve szopik - tehát igény szerinti szoptatás;

* állandóan hordják, karban vagy másként, testközelben van, általában az anyjával, ahol figyel (vagy szopik vagy alszik), míg aki hordja, végzi napi dolgait - amíg a baba önmagától kúszni, majd mászni nem kezd, általában 6-8 hónapos korában;

* gondviselői azonnal reagálnak jelzéseire (izeg-mozog, sír, stb.), anélkül, hogy elítélnék, bosszankodnának, vagy szükségleteit leértékelnék. Ugyanakkor nem mutatnak túlzott aggodalmat, se nem teszik a figyelem állandó középpontjává;

* érzi az idősebbek elvárását (és megfelel annak), hogy természetébol adódóan társas lény, együttműködő és önfenntartó ösztönei erősek. Érzi, hogy szívesen látják és megbecsülik.

Ezzel ellentétben, a modern nyugati szülési és nevelési szokásoknak kitett baba gyakran azt éli át, hogy:

* születésekor orvosi beavatkozás miatt elválasztják anyjától és a szülészeti osztályon - a többi síró újszülött hangjától eltekintve - teljes fizikai elszigeteltségben helyezik el. Sok fiú baba további traumának van kitéve, amikor - orvosi szempontból szükségtelenül - körülmetélik;

* otthon egyedül és külön alszik, gyakran miután álomba sírta magát;

* órarend szerint szoptatják, természetes szopási ösztönét gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy csillapítják;

* normális felnőtt tevékenységekből kirekesztik és elkülönítik. Órákig a gyerekszobába, bölcsőbe vagy járókába száműzetett, ahol a játékok és más élettelen tárgyak által nyújtott stimuláció nem kielégítő számára;

* gondviselői gyakran semmibe veszik, rosszallják, vagy még meg is büntetik, ha sír vagy másképpen jelzi szükségleteit; vagy pedig túlzott agodalommal és szorongással válaszolnak, és a figyelem középpontjává teszik;

* érzi gondviselői elvárását (és meg is felel azoknak), hogy önfenntartásra képtelen, természetéből eredően antiszociális, és csak szigorú ellenőrzés, fenyegetőzés és különbözo manipulatív "nevelési módszerek" - melyek aláássák tökéletesen kialakult tanulási folyamatát - révén tanulhat meg helyesen viselkedni.

Az evolúció nem készítette fel az ember csecsemőjét ilyen tapasztalatokra. A gyermek nem tudja felfogni, hogy öröklött elvárásainak teljesítése utáni kétségbeesett sírása miért marad megválaszolatlanul, és kialakul benne az az érzés, hogy ő maga és vágyai rosszak és szégyellnivalók. Ha azonban kontinuum szerinti elvárásai teljesülnek - kezdetben pontosan, majd amint növekszik, több variációs lehetőséggel - a magabiztosság, az elégedettség és az öröm természetes állapotát fogja mutatni. Azok a csecsemők, akiknek kontinuum szerinti igényei teljesülnek a korai, karbanülo időszakban, nagyobb önbecsüléssel nőnek fel és önállóbbak lesznek azoknál, akiknek sírása megválaszolatlan maradt, mert a gondviselőik attól tartottak, hogy különben elkényeztetik vagy túl függővé teszik őket.

Néhány részlet a könyvből, ami értelmezi a kontinuum-elméletet:

...Nem titok, hogy a "szakértők" még nem találták meg az elégedett élet titkát, de minél gyakrabban vallanak kudarcot, annál inkább próbálják a problémákat az értelem befolyása alá helyezni, és elutasítják mindazt, amit a józan ész nem tud megérteni vagy irányítani.

A mai ember meglehetősen alá van rendelve az intellektusnak; annyira el van nyomva az a bennünk rejlő képesség, hogy megítéljük, mi a jó nekünk, hogy már alig vagyunk tudatában működésének, és nem tudjuk megkülönböztetni az eredeti megérzéseket az eltorzulttól.

[Annak megállapítása, hogy mi a jó nekünk] többmillió évig agyunk végtelenül kifinomult és értelmes, ösztönnek nevezett részének volt a feladata... [A] tudatalatti számos megfigyelést, számítást, szintézist, és végrehajtást tud egyszerre és helyesen elvégezni.

..." Helyes" alatt itt azt értjük, ami megfelel fajunk ősi kontinuumának, amennyiben az illeszkedik azokhoz a tendenciákhoz és elvárásokhoz, melyekkel kifejlődtünk. Az elvárás, ebben az értelemben, egészen az ember fizikai felépítésén alapul. Tüdeje nemcsak elvárja a levegőt, hanem a tüdo maga a levegő elvárása, szemei a fény elvárásai... [stb].

Az emberi kontinuum értelmezhetőúgy is, mint az emberi faj elvárásainak és tendenciáinak megfelelő tapasztalatok sorozata egy olyan környezetben, melyben ezek az elvárások és tendenciák kialakultak. Ide tartozik e környezet részét képezo többi ember megfelelő viselkedése, valamint az általuk tanúsított bánásmód.

Az egyén kontinuuma önmagában is teljes, de egyben része a családja kontinuumának, mely ugyanakkor része a klán, a közösség és a faj kontinuumának, ugyanúgy, ahogy az emberi faj kontinuuma is része valamennyi élet kontinuumának.

.A változással szembeni ellenállás, mely kétségtelenül ellentétes a fejlődési tendenciákkal, elengedhetetlen egy rendszer stabilitásának megőrzéséhez.

Csak találgathatunk, hogy néhány ezer évvel ezelőtt mi lehetett az, ami megszakította a változásokkal szembeni, bennünk lévő ellenállást. A lényeg, hogy megértsük az evolúció és a (fejlődésmentes) változás jelentőségét. . [Ez utóbbi] az összetett és adaptált dolgokat egyszerűbb és kevésbé adaptált megoldásokkal váltja fel.

Nincs lényegi különbség az elvárásokkal és hajlamokkal teli, tisztán ösztönös cselekedet és egy olyan megfelelő kultúra iránti, ugyanannyira ösztönös elvárásunk között, melyben kifejleszthetjük hajlamainkat és megfelelhetünk elvárásainknak. Ezek: eloször a helyes gyermekkori bánásmód, majd fokozatosan a bánásmód és a körülmények (egy rugalmasabb) fajtája, valamint követelmények sora, melyekhez készek, hajlandóak és képesek vagyunk alkalmazkodni.

Jean Liedloff: The Continuum Concept, Addison-Wesley, 1985. jav. kiadás, 22-27.o.

Híresek vagyunk

Első MT-s sétálásunkkor megállítottak minket az utcán. Naiv kislányként azt hittem a csodálatos kendőm miatt. Hát nem :) A Bors napi laptól jöttek és a véleményemet kérdezik, a férfi női megcsalásról. Hát elkezdtem hadoválni, a férfi valamit jegyzetelt (persze nem pont az került be az újságba amit én mondtam, de szerencsére hasonló) És persze van kép is. :)


ismét



vannak képek anyáról és Balázsról, ismét telefonnal, ismét a liftben gyógytornára menet

2009. szeptember 6., vasárnap

Balázs anya és az MT

anyával a liftben :) (Balázs persze a telefont nézi:) )



Na végre, anya Balázs és az MT. Persze nem így szoktam kötni, csak kipróbáltuk, így milyen ha kint van a keze :)

2009. augusztus 30., vasárnap

mások és a hordozás

Tegnap sétálgattam, Balázs épp babakocsiban volt. Igen, sajnos van, és mégsajnosabb, használnom is kell. Szóval jött szembe egy anyuka, egy méregdrágának kinéző (nem értek hozzá) kenguruval, benne egy gyönyörű pöttöm lány.

Találtam egy cikket, miszerint Kifelé ne! hordozzuk, és ne toljuk gyermekünket.

Szóval, az a csepp gyerek, lógott az anyján, lábai valami furcsa pózban, és én csak lestem. Nem tűnt kényelmesnek sem a babának sem az anyának.

Elgondolkodtam, h én tudnám-e kifelé kötni, illetve tolni Balázst. És nem. Babakocsiban azért, mert érdekel merre néz, mit csinál, alszik-e, nem száll-e rá valami bogár, szeretek Vele beszélni, huncutkodni.
Kendővel, meg kényelmetlen lenne. Még a hátamra sem mertem kötni, mert szeretem Őt nézni, ha alszik, megbizonyosodni róla, h minden rendben.

Szóval, teljesen egyet értek azzal a cikkel, nekem és a babámnak is jó, ha lát engem.

2009. augusztus 28., péntek

Hordozós képeink

kendőben szunyálni jó
 
apa is hordoz
 
itt biztonságban érzem magam

altatás-ringatás-hordozás

álomba ringatom és hordozom a kisfiam. Mert úgy érzem jónak. 
a hordozást, és a kötődő nevelést érzem magaménak. Persze mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek akik, jobban tudnak nevelni, jobban tudják mi kell az én kisfiamnak.

Balázs ma 4 hónapos, és a mindennapok engem (és a hordozó szülőket) igazolnak. 
Amikor 4 hónappal ezelőtt megszületett, éreztette velem, bízik bennem, kellek Neki. Nem csak amolyan anya-gyerek kapcsolat (félreértés ne essék, most nem a hordozás nélküli anya-gyermek kapcsolatot minősítem) hanem ennél több. Erre mondják talán, nagyon anyás. Első nap éjjelén, az kis műanyagfalú tologatós "babaágy"-hordozó, izé (én csak kiskádnak hívtam) nem volt jó Neki. Annak ellenére, h besárgult szegényem, ami aluszékonysággal járt, képtelen volt abban aludni. Én felvettem, a mellkasomra hajtotta fejét, és mély álomba zuhant. Én a falnak döntöttem a hátam, mögé tettem a párnám, és megvártam amíg azt a szuszogást hallottam ami azt jelenti, mélyen alszik. Pár órája voltam anya. De tudtam. Éreztem, h Neki ez kell. Amikor végleg én is elfáradtam, lefeküdtem a hátamra, a még mindig a mellkasomon szuszogó kisfiammal. 
El-el bóbiskoltam, de féltem, nehogy leguruljon, így szépen lecsúsztattam magamról, be a fal mellé, betakartam, összebújtunk, és aludtunk. Csodálatos érzés volt úgy elaludni, h közben Őt nézem.
Azóta is úgy alszik el, h ringatom. Hiába alszik el cicin, kell Neki, h felvegyem, és énekeljek Neki, ringassam egy kicsit. Régen órákig ringattam, most van olyan, h már amikor felveszem billen a feje és alszik, de van fél órás is. Olyankor vagy teljesen hozzám bújik vagy, elfordítja a fejét, és engem néz. Az én szívem meg repes, a kisfiam le-le csukódó pilláit nézve, gyönyörködöm benne, ahogy egy gyermek csodálja az anyját, annál nincs szebb. De most már van olyan, is, h le tudom rakni Őt, még nyitott szemmel és elalszik magától. Viszont, soha nem hagytam sírni. Sem elalváskor, sem ébredéskor.
Ha kell, ringatom 2 évesen is. Mert erre nekem is szükségem van. Vannak rossz napjaink, amikor nyűgös, és szinte kiabálva kell énekelnem, h hallja a síráson túl. De az ilyen elalvások ritkák. És én érzem, tudom, h a hordozás és a kötődő nevelés miatt az én kisfiam, hamarosan magabiztos, erős önálló akarattal rendelkező kiskrapek lesz, és tudni fogja mi kell Neki, kell-e hordoznom, kell-e ringatnom, sokat kell-e karban tartani, vagy gondol egyet és megindul a Világba. Magabiztosan, mert tudja az anyukája mögötte van, támogatja, és hozzá bármikor vissza lehet menni.
Én ebben hiszek. 
Szeretek hordozni. Sokan mondják, jönnek a hülye kérdések, sokat van kézben, elkényeztetem, nem fáj a derekam? meddig akarom Őt álomba ringatni? nem félek, h két évesen is ringanom kell? miért nem hagyom sírni? el van magában? kap levegőt?
de ahogy olvasom más hordozó anyuka-apuka blogját, fórumokat, Ők is megkapják ezeket.
És a válaszom: NEM. 
A hordozás nagyszerű dolog. A babakocsit pár évszázada találták fel, és még ma sem tökéletes. Lehet venni több százezerért is babakocsit, és lehet, h egy percet nem fog benne tölteni a gyerek. 
A kendő, és egyéb hordozó a gyermek igényének teljesen megfelel. Őket erre találták ki, testileg lelkileg. Kiskorukban olyanok, mint a kis majom gyerekek, Ők is kapaszkodnak, átölelő reflexszel jönnek a világra. Az én kisfiam is rendszeresen kapaszkodik a ruhámba. A lábuk, a medencéjük a sípcsontjuk, mind mind erre van "kitalálva", h illeszkedjen a hordozó testéhez, hisz az anya majom is ugyan így hordozza csemetéjét, csak neki van szőre :) 
Amikor másfél hónapos volt Balázs akkor vettem egy rugalmas kendőt. Eleinte nem érdekelt a hagyomány, a történelme, milyen formái vannak, csak az életben maradás lebegett a szemem előtt, hisz nagyon nehéz volt az első 3 hónap. Az éjszakáink sétálással, sőt volt, h autókázással telt, amíg meg nem tanulta az esti menetrendet. Reggel hulla fáradtam, és görccsel a gyomromban keltem, mert tudtam, Balázs két emberes gyerek, lerakhatatlan. A babakocsiban egy pillanatig nem volt el, fürdeni, enni csak akkor tudtam, amikor aludt, vagy ha már nagyon büdös voltam és az ájulás szélén álltam, hagytam bőgni, mert ennem és fürdenem kellett. Volt, h a reggel 8kor berakott mosást, este 8kor teregettem, üvöltés közepette. 
Nehéz volt. Így Balázst kendőbe "kényszerítettem". Persze nem akartam, h büntetésnek érezze, így amikor jobb napja volt, mentünk sétálni is benne. Megszerettük Ő is és én is. Egyre hosszabb utakra indultunk, felmerészkedtünk a buszra, és nagyon jó volt. 
Sokszor féltem elmenni babakocsival, mi lesz ha sír, felférek-e a buszra... Kendőben soha egyetlen szava nem volt. Ha nem is aludt akkor nézelődött. 
Egy hete beszereztem egy másik fajta hordozót, a neve MeiTai. Hát voltak gondjaim a megkötéssel, hiába néztem órákon át, megkötési rajzokat videókat. Hol itt- hol ott vágott be, Balázs nem látott ki satöbbi, de belejöttem. Csatlakoztam hordozó szülők fórumjához, oldalához, sok hordozós blogot, fórumot olvasok, és megdöbbenésemre látom, milyen sokan hordoznak, és milyen jó dolog is ez.
Olvastam végre a kötődő nevelésről, és megtudtam nem csak én csinálom így. És amit csinálok nem rossz
Szóval énekelek-ringatok-altatok-hordozok- és erről blogot nyitok. Szeretnék, sok sok érdekes dolgot, képet megosztani Veletek, olvasók, persze ha lesz egyáltalán olvasóm.

Babahordozó Hét: 2009. szeptember 20-27.!!!

Szeptember 20. és 27. között már másodszor rendezik meg a világ számos országában a Nemzetközi Babahordozó Hetet. A baba- és gyermekhordozást támogató informatív, izgalmas és lelkesítő programokat, eseményeket a frissen megalakult Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület (röviden Ölbebaba Egyesület) és a Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért (TAVAM – www.tavam.hu) tagjai és más kisgyermekes anyukák és apukák, lelkes nagynénik s nagybácsik szervezik.
Mindenkit szeretettel várunk!
Email: info@hordozas.hu