Babahordozó klubb

Tehát megvan a végleges időpont:

2009.11.03.-án kedden

Nálunk baba mama klubb!

Szeretettel látom a kötni tanulni- a beszélgetni-okítani vágyókat.

Lesznek sütik, pogik, egy macska :) sok baba, mama, kendő, és egyéb hordozó.

Mi 8kor kelünk, onnantól szeretettel látunk mindenkit!

címért ide tessék írni: manofalvii@freemail.hu

juhuu

Tudom már hova fogok menni november 16.-án :)

IDE

hordozós baba mama klub Nr2

Szóval apa panaszkodott, és önzőnek nevezett, amiért az önös érdekeimet előtérbe helyezvén, kivittem Bazsit a 4fokban, mert én baba mama klubba akarok menni.

Így gondoltam nem megyek én sehova. A Mamami-n a zuglói topikban beszélgettünk, és szóba jött, h én nem tudok háti batyut kötni. Meg mint kiderült más se, és pár kedves lelkes anyuka vállalta, h megtanítja nekünk. Nade mivel eléggé kiszámíthatatlan az idő, én meg annyira boldog vagyok, h segítenek nekem, felajánlottam a lakásunkat.

Még szervezés alatt áll a dolog, de olyan 10-15 anyuka +1+2 baba lesz és rengeteg kendő :)

Mindenki nagyon hálás, h fogadom őket, azt nem tudják, h nekem mekkora öröm:

SAJÁT BABA MAMA HORDOZÓ KLUBBOM LETT! :D

iwiw-en csináltam egy klubbot, Nóri pont írta is, h szervezzünk 16-14 keres klubbot. Tök jó ötlet, már gondolkodtam is rajta, h hol meg hogy meg mint, erre pikk pakk kialakult nálunk.

És én olyan boldog vagyok, sok sok mamami-t ismerhetek meg, együtt leszünk, beszélgetünk, mindenki hoz finomságokat, sütiket, pogikat, jönnek a tesók is talán, kötözgetjük a gyerekeket, lehet szépen szoptatni, pelenkázni, játszani,

IGAZI BABA MAMA KLUBBOM VAN :D

és ezt akkor lehetne havonta/hetente, és ha többen jönnek, keresünk valami jó kis helyet, amit ki lehet bérelni, vagy esetleg ingyen oda lehet menni (bár a mai világban semmi sincs ingyé)...

szóval tök lelkes vagyok. Szépen elpakolok, kitakarítok, Szaros cicát bezárom, leterítek egy pokrócot a szoba közepére, kiborítom a játékokat, és jönnek jönnek az anyukák.

Apropó, Nóri: ki kell találni valami jó kis témát, amiről lehet beszélgetni. Bár gondolom mindenról lesz szó, de azért mégis.

Engem érdekel a Waldorf pedagógia, meg a kontinuum el szemléletű nevelés, lehetne erről is szó.

Na mindjárt felmegyek a mamami-ra belinkelem a blogom, lássák mennyire várom Őket :D

apának mondtam tegnap, h utólagos engedelmével, beeresztek csomó anyukát és babát hozzánk, remélem nincs ellenvetése :D

-lehet, h kicsit túl lelkes vagyok-

hordozós baba mama klub

Összecsődítettem Nóri és Eszti barátnémat és a legnagyobb hurrikánban elmentünk a Kossuth klubba egy kis lélekmelegítő baba mama összejövetelre.

Beszélgettünk a csajokkal, a többiekkel is volt 1-2 téma de a nagy gyerekzsibongástól nem igazán lehetett hallani.

szuper volt, remélem lesz több is és el is jutunk.

új kendőben

beszunyált

Megjött álmaim kendője

4,6os Tulippaani Girasol

A könyvből - válasz arra, h miért van ölben a kisfiam, és miért nem hagyom sírni.

"Minden baba jó, de Ők ezt csak a visszajelzésekből tudhatják meg, abból, ahogy bánnak Velük. A karban lévő csecsemő érzései azt mondják Neki, hogy jól van, hogy eredendően jó, és hogy örömmel fogadják. E meggyőződés nélkül az emberi lényt megnyomorítja az önbizalom, a teljes éntudat, a spontaneitás és tartás hiánya, függetlenül a korától.

A kisbaba bőrének minden idegvégződésével ölelésre vágyik, egséz lénye, egész valója azt akarja, hogy karban legyen. Az újszülöttek születésük pillanatától fogva az anyjuk karjában voltak, immár több millió éve.

Mint láttuk, még nem tud reménykedni abban, hogy most kényelmetlenül érzi is magát, később majd jobb lesz. Nem tudja azt érezni, hogy a "mama mindjárt visszajön". Ha otthagyja, a világ hirtelen elsötétül, elviselhetetlenné válnak a körülmények. Hallja és elfogadja a saját sírását, s bár az anyja ismeri a hangot és tudja a jelentését, mióta világ a világ, Ő nem. Ő csak annyit érez, hogy ezzel a cselekedettel talán helyére zökkentheti a dolgokat.

Ám ha túl sokáig hagyják sírni, ha a válasz amit ki szeretne vele váltani nem jön, akkor ez az érzés eltűnik, s helyet ad a teljes kilátástalanságnak és időtlen reménytelenségnek. Mikor az anyja oda megy hozzá, egyszerűen csak azt érzi, hogy most jó, nincs tudatában annak, hogy az imént nem volt vele, s arra sem emlékszik, hogy sírt. Mikor elhagyják, csak a hiány van, és nincs semmi amit hasznosítani lehet, amiből növekedni lehet, vagy kielégíteni az igényét a tapasztalatszerzésre, hiszne neki azokra a tapasztalatokra van szüksége, amiket elvár. Semmi sincs ami felkészíthette volna ara, hogy egyedül hagyják, akár alvás közben akár ébren, és mégkevésbé, hogy egyedül hagyják sírni. "

Batyu Bazsi

Batyu Bazsi, életem első háti batyuja :)