Tegnap sétálgattam, Balázs épp babakocsiban volt. Igen, sajnos van, és mégsajnosabb, használnom is kell. Szóval jött szembe egy anyuka, egy méregdrágának kinéző (nem értek hozzá) kenguruval, benne egy gyönyörű pöttöm lány.
Találtam egy cikket, miszerint Kifelé ne! hordozzuk, és ne toljuk gyermekünket.
Szóval, az a csepp gyerek, lógott az anyján, lábai valami furcsa pózban, és én csak lestem. Nem tűnt kényelmesnek sem a babának sem az anyának.
Elgondolkodtam, h én tudnám-e kifelé kötni, illetve tolni Balázst. És nem. Babakocsiban azért, mert érdekel merre néz, mit csinál, alszik-e, nem száll-e rá valami bogár, szeretek Vele beszélni, huncutkodni.
Kendővel, meg kényelmetlen lenne. Még a hátamra sem mertem kötni, mert szeretem Őt nézni, ha alszik, megbizonyosodni róla, h minden rendben.
Szóval, teljesen egyet értek azzal a cikkel, nekem és a babámnak is jó, ha lát engem.
Találtam egy cikket, miszerint Kifelé ne! hordozzuk, és ne toljuk gyermekünket.
Szóval, az a csepp gyerek, lógott az anyján, lábai valami furcsa pózban, és én csak lestem. Nem tűnt kényelmesnek sem a babának sem az anyának.
Elgondolkodtam, h én tudnám-e kifelé kötni, illetve tolni Balázst. És nem. Babakocsiban azért, mert érdekel merre néz, mit csinál, alszik-e, nem száll-e rá valami bogár, szeretek Vele beszélni, huncutkodni.
Kendővel, meg kényelmetlen lenne. Még a hátamra sem mertem kötni, mert szeretem Őt nézni, ha alszik, megbizonyosodni róla, h minden rendben.
Szóval, teljesen egyet értek azzal a cikkel, nekem és a babámnak is jó, ha lát engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése