A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agymenés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agymenés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 6., vasárnap

Ölbebaba

Sokáig tanakodtam, mit is kezdjek magammal. Na nem mintha unatkoznék, de annyi mindent csinálnék szívesen.

Azt a kis összeesküvést amit itt is említettem sajnos az idő elkoptatta, nem lett belőle semmi. DE!

Nemrégiben, pár lelkes hordozós anyuka megalapította és hivatalos keretet is adott neki az:

Ölelés Babahordozó Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület-et azaz az Ölbebaba-t.

Én, mint aki 1 éve hordozom lelkesen a gyermekem, és látom/tudom a pozitívumait, midenképpen szeretném, ha mások is így tennének, vagy legalább megkapnák az esélyt arra, h megismerjék a babakocsin túli életet.

Így csatlakoztam Hozzájuk, ééééés:

elvállaltam, a 2010.-es Nemzetközi Babahordozó Hét kommunikációs részlegének támogatói munkáját. Még nem tudom pontosan mi lesz a feladatom, de jeleztem a vezetőségnek, h szívesen vállalom, mind a médiával, mind a termékek gyártóival/forgalmazóival, az NBH-n fellépő vendégek/tanácsadókkal a kapcsolattartást, mind személyesen mind levélben. Ők ezt szívesen vették, és jelezték, számítanak rám.

Természetesen a szórólapozás és majd a Héten is segítek, szervezésben, tervezésben, bármiben.

EZ végre egy olyan dolog, amihez egy kicsit értek, érintett vagyok, és vannak akik legalább annyira lelkesek mint én, és tudok Nekik segíteni.
Így ma, a hordozásünnepen, hívatalosan is beléptem az Ölbebabába, és tag lettem.

2010. február 28., vasárnap

a nem, a vígasztalás, a dícséret és a rossz viselkedésre adott reakció

Ez egy olyan időszak ami egy alter (ösztön) anya képességeit is próbára teszi. Sok cikket olvastam már a tiltásról, a leszidásról és a dícséretről. Mindről megvan a véleményem. Mégpedig a következő:

Olyan környezetet próbáltam kialakítani itthon, h a kisfiamnak kevésszer kelljen NEM-et mondanom. A szobája 101%ig biztonságos (feltéve, h nem akar a cserépkályhán felmászni, sem a függönyt letépni, illetve a pálmát megrágni) de egyébként azt csinál amit akar. A nappali is teljesen az Ő terepe, van neki külön polca ahol nekünk nem kellő dolgok vannak, amiket megrághat, széttéphet.

Pár tiltott dolog van, de az nagyon tiltott. Ebben nem ismerek viccet. Ilyen a konektor, a vezetékek, a macska kaja tál és alom, a tv, vegyszerek (ebbe a körbe beletartozik a felmosóvödör is.) Ezek szigoru, emelt hangú NEM-ek, természetesen magyarázattal. Mert én is azt vallom, ha már nemet kell mondani, mondjuk el azt is, miért nem szabad. Persze, most nem azt kell elképzelni, h a gyerekem lóg fejjel lefelé a csillárról és én nem mondok rá nemet, de ha a fentiektől eltérő dolgot csinál, próbálom a nem helyett máshogy fogalmazni a mondandót. Ha elveszi a telefonom és épp a szájába tömi, megkérem adja vissza mert az enyém, és nem tesz jót neki a nyál. Természetesen itt is szerepel a nem, de nem azt hallja h NEM NEM NE edd meg!

Apukám mondott egy jó példát, a Fiala János könyvéből, vannak nagyon tilos dolgok, amiket megcsinálhatsz, viszont két lehetőség van. Vegyük pl a konnektort. Tilos belenyúlni. Belenyúlhatsz, de ha megráz az áram, meghalhatsz. Vagy nem. Ezért az tilos, de nem kivédhető.

Persze nem fogom, hagyni, h a gyerekem azzal játszon, vagy aranyláncot lógasson az elosztóba mint az anyja :D

Anyukám szerint nagyon jó anya vagyok, vagyis pontosan azt mondta, anyának való. Több olyan helyzetet reagálok le halál lazán amitől neki már áll a hátán a szőr. Amikor Bazsi a telipakolt asztalon lévő teritőbe kapaszkodik, és már mindjárt lehúzza, anyám már HŰŰŰ-zik, de én csak ülök. Majd, ha látom, h repül akkor elkapom, addig minek szívbajoskodjam?



Elesés utáni vígasz.

Nem vagyok egy szívtelen anya. Imádom a fiam, de nem szoktam pl. esések után szaladni hozzá, felkapni és tyutyujgatni: jajédesfiamholütöttedmegmibajod felkiáltással. Többgyerekes barátnőm mondta, elsőgyerekeseknél ez ált. megfigyelhető. Ő csak akkor megy oda a gyerekhez ha sír :)

Én amikor látom/hallom puffanni a gyereket, természetesen reagálok rá, megnézem mit hova ütött be, beütötte-e egyáltalán, vagy csak megijedt... Megnyugtatom, h semmi nem történt, csak megütötte/megijedt. Ha komolyabb a dolog, talán felveszem, megnyugatom, adok egy puszit a bibire. Ha úgy vélem nem komoly de mégis odajön, közben kipanaszkodja magát, mire odaér már csak hüppög.



Nem szoktam balesetek után hírtelen felcsattanni, hűűű-zni vagy ilyenek, mert az megijeszti a gyereket. Nyugodtan felmérem a helyzetet és reagálok. Persze akkor nehéz eldönteni ha nem látom. Egyszer, pl megbillent az asztal mellett, nem láttam, de beütötte a felső ajkát, azt hittem semmi baj, csak megijedt, hát így is reagáltam, de odajött. Felvettem, megvígasztaltam, 5 perc múlva láttam csak, h feldagadt a szája :(

Általában kerülöm a semmi BAJ kijelentést, mert állítólag (barátnőm mondta) egy tanulmány szerint az emberek 90%ban ezzel a mondattal a BAJ szó marad meg.

Persze vannak olyan napok amikor már csak úgy ömlik ki belőlem a nem ne ne nem nemszabad... amikor már nincs erőm elterelő mondatokat gyártani... vagy ideges vagyok... ilyenkor beveszek 2 MGB6-ot és várom a hatást. Utána megint aranyos és kedves magyarázó tiltó vagyok.

Dícséret. Egyik barátnőm kislánya egyszer zokogott, h ne dícsérjék már őt annyira... :) na nálunk nincs ilyen, de minden megmozdulására reagálok a fiamnak. Megdícsérem ha ügyes, megmondom ha rosszat csinált, és megkérem hanyagolja legközelebb.

"leszidás", azaz a rossz viselkedésre adott reakció. Ezt is olvastam, de valahogy belülről jön. Olyan mint a hordozás-sírni nem hagyás-igény szerinti szpotatás és egyéb alter(ösztön) dolog. Amikor látom leírva örömmel bólogatok, és gyorsan felolvasom a páromnak :D

Szóval a "szidás". Egy gyerek amikor megszületik alap kontinuummal érkezik. Azaz vannak elvárásai, amiket szépen lassan a civilizált élet kiöl belőle (pl járóka, babakocsi, sírni hagyás, akit érdekel miért boldogabbak a jekána indiánok olvassa el Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában könyvét). Az a gyerek tudja, h neki az anyja mellett a helye, amikor éhes/szomjas neki adnak enni, ott és akkor, az anyjával alszik, és egész nap hordozva/ölben van.

AMikor elkezdi felfedezni a világok, azaz a Világot nagybetűvel egy sor veszélyes és idegen dolgot kell felfedezzen. A lakást, az életet, a zajokat, a környezetet. Csomó csomó olyan dolgot fog elkövetni ami a felnőtt társadalom szerint ROSSZ. Mert rossz, az ha összefirkálja a falat, vagy fogkrémmel keni össze a tv-t, vagy wc papírral tekeri be a macskát. De azt minden JÓ szülőnek tudnia kell, h a tett az, ami rossz, nem a gyerek maga. Mert a gyerek eredendően jó. Igen, még az is aki bántja netán az állatokat, mert valószínű valahol valamikor sérült a lelke, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet.

Amikor rossz dolgot tesz egy gyerek az (ilyen kicsi korban) nem biztos, h tudatában van. Ha megtörtént a baj, és a macska már be van tekerve, beszéljük meg a gyerekkel, miért (nem szabad) rossz az AMIT TETT, és mi a következménye (szegény macsesz), és el kell neki mondani, h szomorúak vagyunk azért amit tett, vagy esetleg idegesek, mérgesek. De nem rá, hanem a tettre, mert AZ a rossz és nem Ő.

Persze most aztán a velem ellenkező nézeteket valló emberek azt fogják hinni, h dejó, van egy gyereke, akit ELKÉNYEZETET, állandóan ölben van, folyamat mellen lóg, rögtön felkapják amikor sírni kezd, de szegényt nem vígasztalják meg ha megüti magát, nem mondanak neki nem-et és még azt is hiszik róla, h ártatlan mint a ma született bárány.

Lehet, h elrontom, de én úgy érzem ez így helyes. Vannak dolgok amiket 10 hónapja csinálok és vannak amiket most kezdünk, de vannak olyanok is amiket még nem kezdtünk.

Viszont amikor a sokat hordozott ölbebabámat látván, idegen emberek kérdezik, miért ilyen jó kedvű kiegyensúlyozott boldog baba, csak igazat adnak nekem. Mert szerintem ez ÍGY jó.

ösztön!

2010. február 24., szerda

ATTENCIONE ATTENCIONE

figyelem figyelem, manufaktúránk elkezdéséhez keresünk:
FELSZERELÉSSEL RENDELKEZŐ SZÖVŐNŐT!!!
akinek van szövő iparművész, vagy annak tanuló barátja/rokona/ismerőse kérem írjon a zugloiklub@gmail.com címre.
köszönjük

2010. február 18., csütörtök

összeesküvés

Páran lányok nagy dologba akarjuk vágni a fejszét. Még titok, de remélem hamarosan (pár hónapon belül) összejön! :)

Tippeljetek miről szól?

hordozókendő
waldorf babák, és játékok
mosható pelenkák
hordozós ékszerek
kosárfonás
...

:)

kendők

Végre gyerek nr1 alszik, így írok egy kicsit a szenvedélyemről. Kendők. Jelenleg 3 darab van. Mindegyik okkal. nem csak azért mert tetszik. Praktikum. Minta. Szín. Meg egyébként is :D
Girasol tulippaani


Ez az első kendőm, megláttam és megszerettem a színét. Gyönyörű, vidám, meleg színű kendő. 4,6 méter hosszú, mostmár pihe puha. Sajnos valami állat megrágta, így lukas, le kell majd vágni :(

Didymos Ultramarin Indio

Második kendőm. Mert én elhatároztam, nekem nem lesz több. De megláttam a rubinrotot, és megszerettem a mintáját az indionak. De minvel a rubi rövid volt hamar túl is adtam rajta. Ezután következett a kékséges puhaságos ultramarin.

Egyik oldala kékesebb másik zöldesebb, a zöld keresztszál miatt. Gyönyörű. Mivel van egy meleg színű kendőm, örültem a hideg kék színnek. 4,6os ez is.



Aztán itt már tényleg elhatároztam nekem nem lesz több, hisz egy gyerekem van, egy hátam, de megláttam a Zara Aubergine-t. Hát az álom. Eszter és Nóri barátnőmnek is van mániákus kedvenc színe, amit a ruháin is alkalmaz. Nekem nincs. De rájöttem imádom a lilát. Na az aubergine, az nagyon lila :)

Eltökéltem nekem lesz egy zarám. Kell. Álom a mintája. Na de egy Zara 25-35 ezer Ft. között van. Hát az sok.

De szerencsére mamamin egy anyuka eladta a Forest-jét, így viszonylag olcsón lett egy 4,2.es gyönyönyű Zara Forestem. Na a zöld és a barna az általam nem kedvelt színek közé tartozott, de én annyira eltökélt voltam, h NEKEM EZ KELL, h megvettem. Megérkezett, és beleszerettem. Nem az én színem, de így is gyönyrörű. Imádom.

Ellevill Zara Forest



2010. február 15., hétfő

rég nem írtam

hát ezt a bejegyzét már 2 napja elkezdtem. B éppen egy háti dupló kötésének gyakorlás közben aludt el, de amint ide ültem felkel... :) most itt kepeckedik mellettem, h mit tud lehalászni az asztalról. Általában a pénz illetve az asztal széléhez közel tett dolgok áldozatul is esnek.. :) nade. ami erre a blogra illik, volt klubunk. A februári. És kedden megint lesz. Csakmert eléggé kevesen voltunk, így a kimaradottaknak lesz egy igencsak időközi s.o.s. klub. Fél februári.

Nagy dilemmában vagyok, mert én nagyon lelkes lettem, h nagyobb szebb jobb helyre költözzünk, legyen szórólapunk, meghívott vendégekkel, a környező kerületekből is jöjjenek mamamik, de eléggé nem érdekelt senkit. A gmail rendszerben létrehoztam egy adatbázist, amiben 3 doksi van, 1 a mamamis tagok elérhetőségével, 1 a hordozókkal, és 1 könyvtár. Na eddig 1 db könyv cserélt gazdát.

Aztán csináltam egy naptárt, amiben a közelgő klubok, a tagok ünnepei lettek beírva. Aztán, milyen jó a google, csináltam egy weblapot is a zuglói alter anyáknak. Nekünk. De így a csajok közül senkit nem érdekelt. Hiába egyeztettem könyvtárakkal, fazekasházakkal mindennel, láttam rajtuk, h Ők nem akarnak nagyobb helyre menni.

Így világvége hangulatomban, majdnem töröltem a weblapot. Kifakadtam Nekik, mondván miafenének szenvedtem vele, meg sem nézik, nem is érdekli őket. Aztán midenki leírta a véleményét, így legalább tisztán látok.
Nagyon aranyosak voltak, megbeszéltük, h most jelenleg jól érezzük magunkat egymásnál, mindig szívesen vállalja valaki. Ha terjed a hírünk, és egyre többen leszünk, akkor majd keresünk helyet, addig felesleges ezzel foglalkozni.

Weblap marad, mert arra azt mondták milyen jó, talán azzal lehet hírdetni. Szórólapot is elkezdtem gyártani, de felesleges, mert ahhoz hely kell. Bár így is van átfedés, hiába hírdetem, nem biztos, h szívesen beedngedek(vagy a többiek) az utcáról beesett embert, nélkülük viszont nehéz a fejlődés... na majd kitaláljuk.

Egyikük mondta jól, legyen igény szerint, úgy ahogy most a gyerekeket is neveljük, minden alapuljon az igények szerint.

Így lesz.

Azért kirakom:

A Zuglói hordozó és mosható pelenkázó anyukák és jelenleg egy apuka honlapja:

http://sites.google.com/site/zugloiklub/

hogyha gondoljátok, hírdessétek! :) csak ne nagyon, mert nincs hova menni :D vagy nagyon, és akkor bérelhető helyet is keressetek nekünk :D

2009. december 17., csütörtök

Nagymamám szerint

A nagymamám szerint több gyerekre kellene vigyáznom napközben. Összeszedni a környék 1-2 éveseit és vigyázni rájuk. Kérdeztem, miért? Nem elég nekem Bazsi? Erre azt mondta, azért mert Bazsi ennyire jó kedvű kiegyensúlyozott baba, biztos egész nap össze vagyunk nőve, én egész nap bohóckodom neki, és ezért jó kedvű. Ezt meg kell csinálni más gyerekekkel is.
Ekkor én elmondtam Neki, nem azért jó kedvű Balázs mert én bohóckodom, arcokat vágok, vagy ilyesmi, nem is vagyunk összenőve, egyszerűen csak kontinuum baba, akinek ki vannak elégítve a kontinuum igényei, ezért nincs olyan dolog ami miatt sírnia kellene. Akkor van ölben/karban amikor oda kínávkozik, akkor van a földön amikor oda akar menni, akkor eszik és iszik amikor akar, mégsincs 24 órát a cicimen. Igen, Ő a főnök. Én meg a rabszolga, de ez szerintem így van jól.
Azokat a könyveket amik azt írják, h ha tiszta a pelus, evett ivott, büfizett, nincs baj, az a gyerek játszon el az ágyábna/járókában és ne sírjon, ha sír, hagyjuk, mert nincs oka, zárom is be.
Nekünk is van járókánk. Van is benne a gyerek. Nem attól vagyok kontinuum követő anya, mert reggel 8tól este f8g a hátamon a gyerek, hanem mert próbálom azt tenni ami ösztönöm szerint jó Neki.
Szóval azért nem fogadok több gyereket mert egyszerre csak egyet tudok hordozni :)

2009. december 11., péntek

függő vagyok

már bizonyított. Apa kocsit vesz én kendőt.
Megy egy régebbi meitai-unk, és a rubinrot indiom (remélem megveszi valaki) és jön helyette egy Zara Aubergin, valamint egy Didymos még nem tom milyen.
Megjött a CSP, a fizum és a jutalom is. szóval sajnos van pénzünk. Tudom ebből még vennem kell pelenkát, meg ajcsikat Bazsinak, de a kendő is az :)
Ilyen az aubergin:



didymosban gondolkodom egy rubinrot-on, mert az nagyon tetszik, vagy egy ultramarin, smaragd, vagy valami fiús színt.

2009. november 6., péntek

FERTŐZŐ

Az vagyok. Vállalom. :)
Kezdődött azzal, h vettem mosódiót. Mert az jó. Mosószert már nem használok. Vettem mosható pelenkát. Jelenleg ez tesztelés alatt van, 4 db-al ha beválik veszek még.
Amikor említettem Nórinak a moshatózást, közölte, az csomó pénz, meg a mosópor, meg az idő meg bla bla, Ő nem vesz. Én már elvetemült voltam, nagyon agyaltam.
Aztán említettem a fórumon a csajoknak, felsorolom miket mondtak: fúj én ahhoz nem nyúlnék (Eszti), neked ennyi időd van?, szegény gyerek csak sajnálni tudom...
Ott folytatódott, h voltak itt a csajok Eszti és Nóri. Több, már aktív moshatós pelusos anyuka volt akik megosztották velünk a tapasztalatokat, a márkákról, aio-król stb. Eszti megkedvelte, azt hitte a textilpelusozásra gondoltam, mint amibe még minket csomagoltak... :) Tökre megtetszett Neki, megbeszélte Maja apuval és karácsonyra beruháznak. 1 megfertőzés.
Aztán mondtam én már mosódióval mosok. Na az mi?! Lestek. Behoztam, megnézték, tetszett neki, borzalmas nagy spórolás, meg a környezet kímélés, meg bőrbarátosság, meg olcsóság, ja azt mondtam :) Szóval Nóri kérte vegyek Neki mosódiót. 2 fertőzés :)
Fertőző vagyok. Kit kell még valamire rá bele fertőzni?! :)

2009. október 26., hétfő

Babahordozó klubb

Tehát megvan a végleges időpont:
2009.11.03.-án kedden
Nálunk baba mama klubb!
Szeretettel látom a kötni tanulni- a beszélgetni-okítani vágyókat.
Lesznek sütik, pogik, egy macska :) sok baba, mama, kendő, és egyéb hordozó.
Mi 8kor kelünk, onnantól szeretettel látunk mindenkit!
címért ide tessék írni: manofalvii@freemail.hu

2009. október 22., csütörtök

hordozós baba mama klub Nr2

Szóval apa panaszkodott, és önzőnek nevezett, amiért az önös érdekeimet előtérbe helyezvén, kivittem Bazsit a 4fokban, mert én baba mama klubba akarok menni.
Így gondoltam nem megyek én sehova. A Mamami-n a zuglói topikban beszélgettünk, és szóba jött, h én nem tudok háti batyut kötni. Meg mint kiderült más se, és pár kedves lelkes anyuka vállalta, h megtanítja nekünk. Nade mivel eléggé kiszámíthatatlan az idő, én meg annyira boldog vagyok, h segítenek nekem, felajánlottam a lakásunkat.
Még szervezés alatt áll a dolog, de olyan 10-15 anyuka +1+2 baba lesz és rengeteg kendő :)
Mindenki nagyon hálás, h fogadom őket, azt nem tudják, h nekem mekkora öröm:
SAJÁT BABA MAMA HORDOZÓ KLUBBOM LETT! :D
iwiw-en csináltam egy klubbot, Nóri pont írta is, h szervezzünk 16-14 keres klubbot. Tök jó ötlet, már gondolkodtam is rajta, h hol meg hogy meg mint, erre pikk pakk kialakult nálunk.
És én olyan boldog vagyok, sok sok mamami-t ismerhetek meg, együtt leszünk, beszélgetünk, mindenki hoz finomságokat, sütiket, pogikat, jönnek a tesók is talán, kötözgetjük a gyerekeket, lehet szépen szoptatni, pelenkázni, játszani,
IGAZI BABA MAMA KLUBBOM VAN :D
és ezt akkor lehetne havonta/hetente, és ha többen jönnek, keresünk valami jó kis helyet, amit ki lehet bérelni, vagy esetleg ingyen oda lehet menni (bár a mai világban semmi sincs ingyé)...
szóval tök lelkes vagyok. Szépen elpakolok, kitakarítok, Szaros cicát bezárom, leterítek egy pokrócot a szoba közepére, kiborítom a játékokat, és jönnek jönnek az anyukák.
Apropó, Nóri: ki kell találni valami jó kis témát, amiről lehet beszélgetni. Bár gondolom mindenról lesz szó, de azért mégis.
Engem érdekel a Waldorf pedagógia, meg a kontinuum el szemléletű nevelés, lehetne erről is szó.
Na mindjárt felmegyek a mamami-ra belinkelem a blogom, lássák mennyire várom Őket :D
apának mondtam tegnap, h utólagos engedelmével, beeresztek csomó anyukát és babát hozzánk, remélem nincs ellenvetése :D
-lehet, h kicsit túl lelkes vagyok-

2009. szeptember 11., péntek

azt hiszem neki állok

varrni. Soha életemben nem varrtam. Jah, de technika órán. Aztán most kedvet kaptam hozzá. Nem is akármit, persze, h MeiTai-t :) Hát kíváncsi leszek, milyen lesz ha elkészül :)


-azt sem tudom, h működik a varrógép...-

2009. szeptember 10., csütörtök

Könyv

Megvettem végre a Libriben a kötődő nevelés, azaz a kontinuum-elv könyvet. És igen. Végre valaki alátámasztja, h amit csinálok az jó. Sőt nem csak jó, ősi ősi dolog, és aki ebből kimarad az "rosszemberlesz". Na jó nem, csak viccelek, de valamivel biztosan kevesebb.

Magamon is érzem, ahogy a könyv írja, (persze már nem vagyok csecsemő, és nem most akarok bosszút állni anyámon, h nem vett fel amikor sírtam :) ) h abban a korban amikor én voltam csecsemő ( 65' nyarán :) ) akkor ez nem volt "divat". Vagyis ez a fajta szemlélet még nem érte el kicsiny hazánkat.

Nagymamám mai napig megkérdezi, Balázs el van-e egyedül az ágyában-járókában. Én meg visszakérdezek: miért kéne egy 4,5 hónapos gyereknek egyedül ellenie? Ő most tanul. Teljesen üres lappal érkezett meg az életbe. Nekünk természetes, az hogyan kell használni az izmainkat, természetes egy napszemüveg, egy tejes flakon, egy madár csicsergése, a villamos csilingelése, egy toll. Neki(k) nem.

Ahogy látom napról napra ügyesedni a mozgását, ahogy forog, ahogy fog, mászik-kúszik, és látom az örömöt az arcán, amikor valami sikerül, az én szívem is ellágyul, hisz én már nem tudom milyen erőfeszítés kell egy nagy buksi és egy mellkas kinyomásához.

Az, h le tudom foglalni egy 100as papírzsepivel, mert az zörög, csörög színes, és tök jó a fogása, h amíg eszem, elé teszem a tejes dobozt, és elképedve nézi, amikor a kezébe adok egy műanyag ételhordót, forgatja, nézi, rágja. Mert fel kell fedezni.

Ezeket nem tudja az ágyában csinálni. Vagyis megtudná, ha én a Világot becipelném az ágyába. De mivel erre nincs kapacitásom, így inkább ölbe veszem -vagyis hordozóba, és felfedezheti a Világot. Minden apró részletét, és közben tudja, h biztonságban van. Ha túl sok inger jön a Világtól, csak lehajtja fejét, és alszik. Én meg ha épp nem felfedezünk, akkor mosogatok, pakolok, Ő meg segít.

Na jól elkanyarodtam a könyvtől, de ez a téma nekem nagy vesszőparipám. (amúgy az nem is tudom mi... google..) Meséltem Nagyimnak a könyvről, lelkesen,h ez milyen jó, érzelmileg, fizikailag, mind nekem és mind neki, de láttam nem ért vele egyet. Hisz utána jött a kérdés: mit szólt a járókához? El van benne?
nem... nincs...

Szóval a könyv, végre leírja normálisan, hozzáértő szavaival, hisz mégis pszichomókus a néni, h ez mennyire jó.

Csak nekem van egy manapság nyűgös gyerekem, aki nem hagy olvasni, de csak a végére érek valamikor :)

szörnyű

Lehet, h én vagyok már túlságosan is elvetemült, miszerint kifelé ne toljuk-hordozzuk a babánkat.
Na de amit ma láttam az totális elképedésre késztetett.

Sétálunk reggel Balázzsal, elmentünk a CBA-ba reggelinek valóért. Persze, h MT-ben. A boltos nő meg is jegyezte ma szorosabbra van kötve mint tegnap :)
szóval már megyünk hazafelé, amikoris jön szembe egy nő, mögötte!! a babakocsi. Mellette jött a férj felmálházva. Más bőrszínű népcsoporthoz tartoztak, biztos láttatok már ilyet, viszik a pokrócot, meg lábaskészletet. Na és akkor visszatérvén a babakocsihoz, gondoltam abban is valami tárgy lesz. De nem. Egy szépen felöltöztettet kislány nézett vissza rám, olyan 1 éves forma lehetett.

És az anyja szó szerint maga után húzta, a gyerek nézhette az elhaladó tárgyakat, embereket.

Nem értem, miért kell. Talán a szemébe sütött a nap? Takarja le, meg egyébként is, kibírható a napsütés, Balázs is el tud fordulni. Nem fél, h a gyerek valami olyat csinál amit ő nem lát? Bogár? Darázs?

vagy csak én vagyok a darázstólrettegősfélekhaagyerekemetnemlátó paramami?!

2009. szeptember 8., kedd

kontinuum elmélet

Már írtam erről a fajta nevelés irányelvről. Irányelv. Olyan rossz szó. Szóval inkább szemlélet. Leírtam Nektek, h hordozom és álomba ringatom a kisfiam.
Aztán egyik nap találtam a neten egy könyvet. A neve Jean Liedloff: The Continuum Concept. Gyorsan meg is rendeltem, lassan mennem kell érte a Libribe. (hopp reklám) Találtam egy jó kis összefoglalót miről is szól a könyv, és mire is "nevelem" a kisfiam, miként telnek napjaink.

Íme:

A kontinuum-elmélet

Miről szól a könyv?

A szöveg eredeti címe: Understanding the Continuum Concept
Forrás: http://www.continuum-concept.org/cc_defined.html
Fordította: Csepreghy Katalin és Skarka Cecília

Jean Liedloff 1975-ös elismert könyve, A kontinuum-elmélet, a modern "civilizált" népek és a dél-amerikai őserdők "primitív" Yequana indiánjainak kultúráját és gyermeknevelési szokásait hasonlítja össze.

Liedloff megfogalmazása szerint, a kontinuum-elmélet az az elv, hogy - az optimális fizikai, mentális és érzelmi fejlődés érdekében - az emberi lénynek, és legfőképpen a csecsemőnek, szüksége van azokra a teljeskörű tapasztalatokra, amelyekhez fajunk az evolúció hosszú folyamata során alkalmazkodott.

Egy csecsemő számára, ezekhez tartozik, hogy:

* állandó testközelségben van anyjával (vagy szükség esetén más, ismert gondviselővel) születésétol fogva;

* szülei ágyában alszik, állandó testközelségben, míg saját akaratából nem távozik;

* a saját teste jelzéseit követve szopik - tehát igény szerinti szoptatás;

* állandóan hordják, karban vagy másként, testközelben van, általában az anyjával, ahol figyel (vagy szopik vagy alszik), míg aki hordja, végzi napi dolgait - amíg a baba önmagától kúszni, majd mászni nem kezd, általában 6-8 hónapos korában;

* gondviselői azonnal reagálnak jelzéseire (izeg-mozog, sír, stb.), anélkül, hogy elítélnék, bosszankodnának, vagy szükségleteit leértékelnék. Ugyanakkor nem mutatnak túlzott aggodalmat, se nem teszik a figyelem állandó középpontjává;

* érzi az idősebbek elvárását (és megfelel annak), hogy természetébol adódóan társas lény, együttműködő és önfenntartó ösztönei erősek. Érzi, hogy szívesen látják és megbecsülik.

Ezzel ellentétben, a modern nyugati szülési és nevelési szokásoknak kitett baba gyakran azt éli át, hogy:

* születésekor orvosi beavatkozás miatt elválasztják anyjától és a szülészeti osztályon - a többi síró újszülött hangjától eltekintve - teljes fizikai elszigeteltségben helyezik el. Sok fiú baba további traumának van kitéve, amikor - orvosi szempontból szükségtelenül - körülmetélik;

* otthon egyedül és külön alszik, gyakran miután álomba sírta magát;

* órarend szerint szoptatják, természetes szopási ösztönét gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy csillapítják;

* normális felnőtt tevékenységekből kirekesztik és elkülönítik. Órákig a gyerekszobába, bölcsőbe vagy járókába száműzetett, ahol a játékok és más élettelen tárgyak által nyújtott stimuláció nem kielégítő számára;

* gondviselői gyakran semmibe veszik, rosszallják, vagy még meg is büntetik, ha sír vagy másképpen jelzi szükségleteit; vagy pedig túlzott agodalommal és szorongással válaszolnak, és a figyelem középpontjává teszik;

* érzi gondviselői elvárását (és meg is felel azoknak), hogy önfenntartásra képtelen, természetéből eredően antiszociális, és csak szigorú ellenőrzés, fenyegetőzés és különbözo manipulatív "nevelési módszerek" - melyek aláássák tökéletesen kialakult tanulási folyamatát - révén tanulhat meg helyesen viselkedni.

Az evolúció nem készítette fel az ember csecsemőjét ilyen tapasztalatokra. A gyermek nem tudja felfogni, hogy öröklött elvárásainak teljesítése utáni kétségbeesett sírása miért marad megválaszolatlanul, és kialakul benne az az érzés, hogy ő maga és vágyai rosszak és szégyellnivalók. Ha azonban kontinuum szerinti elvárásai teljesülnek - kezdetben pontosan, majd amint növekszik, több variációs lehetőséggel - a magabiztosság, az elégedettség és az öröm természetes állapotát fogja mutatni. Azok a csecsemők, akiknek kontinuum szerinti igényei teljesülnek a korai, karbanülo időszakban, nagyobb önbecsüléssel nőnek fel és önállóbbak lesznek azoknál, akiknek sírása megválaszolatlan maradt, mert a gondviselőik attól tartottak, hogy különben elkényeztetik vagy túl függővé teszik őket.

Néhány részlet a könyvből, ami értelmezi a kontinuum-elméletet:

...Nem titok, hogy a "szakértők" még nem találták meg az elégedett élet titkát, de minél gyakrabban vallanak kudarcot, annál inkább próbálják a problémákat az értelem befolyása alá helyezni, és elutasítják mindazt, amit a józan ész nem tud megérteni vagy irányítani.

A mai ember meglehetősen alá van rendelve az intellektusnak; annyira el van nyomva az a bennünk rejlő képesség, hogy megítéljük, mi a jó nekünk, hogy már alig vagyunk tudatában működésének, és nem tudjuk megkülönböztetni az eredeti megérzéseket az eltorzulttól.

[Annak megállapítása, hogy mi a jó nekünk] többmillió évig agyunk végtelenül kifinomult és értelmes, ösztönnek nevezett részének volt a feladata... [A] tudatalatti számos megfigyelést, számítást, szintézist, és végrehajtást tud egyszerre és helyesen elvégezni.

..." Helyes" alatt itt azt értjük, ami megfelel fajunk ősi kontinuumának, amennyiben az illeszkedik azokhoz a tendenciákhoz és elvárásokhoz, melyekkel kifejlődtünk. Az elvárás, ebben az értelemben, egészen az ember fizikai felépítésén alapul. Tüdeje nemcsak elvárja a levegőt, hanem a tüdo maga a levegő elvárása, szemei a fény elvárásai... [stb].

Az emberi kontinuum értelmezhetőúgy is, mint az emberi faj elvárásainak és tendenciáinak megfelelő tapasztalatok sorozata egy olyan környezetben, melyben ezek az elvárások és tendenciák kialakultak. Ide tartozik e környezet részét képezo többi ember megfelelő viselkedése, valamint az általuk tanúsított bánásmód.

Az egyén kontinuuma önmagában is teljes, de egyben része a családja kontinuumának, mely ugyanakkor része a klán, a közösség és a faj kontinuumának, ugyanúgy, ahogy az emberi faj kontinuuma is része valamennyi élet kontinuumának.

.A változással szembeni ellenállás, mely kétségtelenül ellentétes a fejlődési tendenciákkal, elengedhetetlen egy rendszer stabilitásának megőrzéséhez.

Csak találgathatunk, hogy néhány ezer évvel ezelőtt mi lehetett az, ami megszakította a változásokkal szembeni, bennünk lévő ellenállást. A lényeg, hogy megértsük az evolúció és a (fejlődésmentes) változás jelentőségét. . [Ez utóbbi] az összetett és adaptált dolgokat egyszerűbb és kevésbé adaptált megoldásokkal váltja fel.

Nincs lényegi különbség az elvárásokkal és hajlamokkal teli, tisztán ösztönös cselekedet és egy olyan megfelelő kultúra iránti, ugyanannyira ösztönös elvárásunk között, melyben kifejleszthetjük hajlamainkat és megfelelhetünk elvárásainknak. Ezek: eloször a helyes gyermekkori bánásmód, majd fokozatosan a bánásmód és a körülmények (egy rugalmasabb) fajtája, valamint követelmények sora, melyekhez készek, hajlandóak és képesek vagyunk alkalmazkodni.

Jean Liedloff: The Continuum Concept, Addison-Wesley, 1985. jav. kiadás, 22-27.o.