Ez egy olyan időszak ami egy alter (ösztön) anya képességeit is próbára teszi. Sok cikket olvastam már a tiltásról, a leszidásról és a dícséretről. Mindről megvan a véleményem. Mégpedig a következő:
Olyan környezetet próbáltam kialakítani itthon, h a kisfiamnak kevésszer kelljen NEM-et mondanom. A szobája 101%ig biztonságos (feltéve, h nem akar a cserépkályhán felmászni, sem a függönyt letépni, illetve a pálmát megrágni) de egyébként azt csinál amit akar. A nappali is teljesen az Ő terepe, van neki külön polca ahol nekünk nem kellő dolgok vannak, amiket megrághat, széttéphet.
Pár tiltott dolog van, de az nagyon tiltott. Ebben nem ismerek viccet. Ilyen a konektor, a vezetékek, a macska kaja tál és alom, a tv, vegyszerek (ebbe a körbe beletartozik a felmosóvödör is.) Ezek szigoru, emelt hangú NEM-ek, természetesen magyarázattal. Mert én is azt vallom, ha már nemet kell mondani, mondjuk el azt is, miért nem szabad. Persze, most nem azt kell elképzelni, h a gyerekem lóg fejjel lefelé a csillárról és én nem mondok rá nemet, de ha a fentiektől eltérő dolgot csinál, próbálom a nem helyett máshogy fogalmazni a mondandót. Ha elveszi a telefonom és épp a szájába tömi, megkérem adja vissza mert az enyém, és nem tesz jót neki a nyál. Természetesen itt is szerepel a nem, de nem azt hallja h NEM NEM NE edd meg!
Apukám mondott egy jó példát, a Fiala János könyvéből, vannak nagyon tilos dolgok, amiket megcsinálhatsz, viszont két lehetőség van. Vegyük pl a konnektort. Tilos belenyúlni. Belenyúlhatsz, de ha megráz az áram, meghalhatsz. Vagy nem. Ezért az tilos, de nem kivédhető.
Persze nem fogom, hagyni, h a gyerekem azzal játszon, vagy aranyláncot lógasson az elosztóba mint az anyja :D
Anyukám szerint nagyon jó anya vagyok, vagyis pontosan azt mondta, anyának való. Több olyan helyzetet reagálok le halál lazán amitől neki már áll a hátán a szőr. Amikor Bazsi a telipakolt asztalon lévő teritőbe kapaszkodik, és már mindjárt lehúzza, anyám már HŰŰŰ-zik, de én csak ülök. Majd, ha látom, h repül akkor elkapom, addig minek szívbajoskodjam?
Elesés utáni vígasz.
Nem vagyok egy szívtelen anya. Imádom a fiam, de nem szoktam pl. esések után szaladni hozzá, felkapni és tyutyujgatni: jajédesfiamholütöttedmegmibajod felkiáltással. Többgyerekes barátnőm mondta, elsőgyerekeseknél ez ált. megfigyelhető. Ő csak akkor megy oda a gyerekhez ha sír :)
Én amikor látom/hallom puffanni a gyereket, természetesen reagálok rá, megnézem mit hova ütött be, beütötte-e egyáltalán, vagy csak megijedt... Megnyugtatom, h semmi nem történt, csak megütötte/megijedt. Ha komolyabb a dolog, talán felveszem, megnyugatom, adok egy puszit a bibire. Ha úgy vélem nem komoly de mégis odajön, közben kipanaszkodja magát, mire odaér már csak hüppög.
Nem szoktam balesetek után hírtelen felcsattanni, hűűű-zni vagy ilyenek, mert az megijeszti a gyereket. Nyugodtan felmérem a helyzetet és reagálok. Persze akkor nehéz eldönteni ha nem látom. Egyszer, pl megbillent az asztal mellett, nem láttam, de beütötte a felső ajkát, azt hittem semmi baj, csak megijedt, hát így is reagáltam, de odajött. Felvettem, megvígasztaltam, 5 perc múlva láttam csak, h feldagadt a szája :(
Általában kerülöm a semmi BAJ kijelentést, mert állítólag (barátnőm mondta) egy tanulmány szerint az emberek 90%ban ezzel a mondattal a BAJ szó marad meg.
Persze vannak olyan napok amikor már csak úgy ömlik ki belőlem a nem ne ne nem nemszabad... amikor már nincs erőm elterelő mondatokat gyártani... vagy ideges vagyok... ilyenkor beveszek 2 MGB6-ot és várom a hatást. Utána megint aranyos és kedves magyarázó tiltó vagyok.
Dícséret. Egyik barátnőm kislánya egyszer zokogott, h ne dícsérjék már őt annyira... :) na nálunk nincs ilyen, de minden megmozdulására reagálok a fiamnak. Megdícsérem ha ügyes, megmondom ha rosszat csinált, és megkérem hanyagolja legközelebb.
"leszidás", azaz a rossz viselkedésre adott reakció. Ezt is olvastam, de valahogy belülről jön. Olyan mint a hordozás-sírni nem hagyás-igény szerinti szpotatás és egyéb alter(ösztön) dolog. Amikor látom leírva örömmel bólogatok, és gyorsan felolvasom a páromnak :D
Szóval a "szidás". Egy gyerek amikor megszületik alap kontinuummal érkezik. Azaz vannak elvárásai, amiket szépen lassan a civilizált élet kiöl belőle (pl járóka, babakocsi, sírni hagyás, akit érdekel miért boldogabbak a jekána indiánok olvassa el Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában könyvét). Az a gyerek tudja, h neki az anyja mellett a helye, amikor éhes/szomjas neki adnak enni, ott és akkor, az anyjával alszik, és egész nap hordozva/ölben van.
AMikor elkezdi felfedezni a világok, azaz a Világot nagybetűvel egy sor veszélyes és idegen dolgot kell felfedezzen. A lakást, az életet, a zajokat, a környezetet. Csomó csomó olyan dolgot fog elkövetni ami a felnőtt társadalom szerint ROSSZ. Mert rossz, az ha összefirkálja a falat, vagy fogkrémmel keni össze a tv-t, vagy wc papírral tekeri be a macskát. De azt minden JÓ szülőnek tudnia kell, h a tett az, ami rossz, nem a gyerek maga. Mert a gyerek eredendően jó. Igen, még az is aki bántja netán az állatokat, mert valószínű valahol valamikor sérült a lelke, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet.
Amikor rossz dolgot tesz egy gyerek az (ilyen kicsi korban) nem biztos, h tudatában van. Ha megtörtént a baj, és a macska már be van tekerve, beszéljük meg a gyerekkel, miért (nem szabad) rossz az AMIT TETT, és mi a következménye (szegény macsesz), és el kell neki mondani, h szomorúak vagyunk azért amit tett, vagy esetleg idegesek, mérgesek. De nem rá, hanem a tettre, mert AZ a rossz és nem Ő.
Persze most aztán a velem ellenkező nézeteket valló emberek azt fogják hinni, h dejó, van egy gyereke, akit ELKÉNYEZETET, állandóan ölben van, folyamat mellen lóg, rögtön felkapják amikor sírni kezd, de szegényt nem vígasztalják meg ha megüti magát, nem mondanak neki nem-et és még azt is hiszik róla, h ártatlan mint a ma született bárány.
Lehet, h elrontom, de én úgy érzem ez így helyes. Vannak dolgok amiket 10 hónapja csinálok és vannak amiket most kezdünk, de vannak olyanok is amiket még nem kezdtünk.
Viszont amikor a sokat hordozott ölbebabámat látván, idegen emberek kérdezik, miért ilyen jó kedvű kiegyensúlyozott boldog baba, csak igazat adnak nekem. Mert szerintem ez ÍGY jó.
ösztön!
Olyan környezetet próbáltam kialakítani itthon, h a kisfiamnak kevésszer kelljen NEM-et mondanom. A szobája 101%ig biztonságos (feltéve, h nem akar a cserépkályhán felmászni, sem a függönyt letépni, illetve a pálmát megrágni) de egyébként azt csinál amit akar. A nappali is teljesen az Ő terepe, van neki külön polca ahol nekünk nem kellő dolgok vannak, amiket megrághat, széttéphet.
Pár tiltott dolog van, de az nagyon tiltott. Ebben nem ismerek viccet. Ilyen a konektor, a vezetékek, a macska kaja tál és alom, a tv, vegyszerek (ebbe a körbe beletartozik a felmosóvödör is.) Ezek szigoru, emelt hangú NEM-ek, természetesen magyarázattal. Mert én is azt vallom, ha már nemet kell mondani, mondjuk el azt is, miért nem szabad. Persze, most nem azt kell elképzelni, h a gyerekem lóg fejjel lefelé a csillárról és én nem mondok rá nemet, de ha a fentiektől eltérő dolgot csinál, próbálom a nem helyett máshogy fogalmazni a mondandót. Ha elveszi a telefonom és épp a szájába tömi, megkérem adja vissza mert az enyém, és nem tesz jót neki a nyál. Természetesen itt is szerepel a nem, de nem azt hallja h NEM NEM NE edd meg!
Apukám mondott egy jó példát, a Fiala János könyvéből, vannak nagyon tilos dolgok, amiket megcsinálhatsz, viszont két lehetőség van. Vegyük pl a konnektort. Tilos belenyúlni. Belenyúlhatsz, de ha megráz az áram, meghalhatsz. Vagy nem. Ezért az tilos, de nem kivédhető.
Persze nem fogom, hagyni, h a gyerekem azzal játszon, vagy aranyláncot lógasson az elosztóba mint az anyja :D
Anyukám szerint nagyon jó anya vagyok, vagyis pontosan azt mondta, anyának való. Több olyan helyzetet reagálok le halál lazán amitől neki már áll a hátán a szőr. Amikor Bazsi a telipakolt asztalon lévő teritőbe kapaszkodik, és már mindjárt lehúzza, anyám már HŰŰŰ-zik, de én csak ülök. Majd, ha látom, h repül akkor elkapom, addig minek szívbajoskodjam?
Elesés utáni vígasz.
Nem vagyok egy szívtelen anya. Imádom a fiam, de nem szoktam pl. esések után szaladni hozzá, felkapni és tyutyujgatni: jajédesfiamholütöttedmegmibajod felkiáltással. Többgyerekes barátnőm mondta, elsőgyerekeseknél ez ált. megfigyelhető. Ő csak akkor megy oda a gyerekhez ha sír :)
Én amikor látom/hallom puffanni a gyereket, természetesen reagálok rá, megnézem mit hova ütött be, beütötte-e egyáltalán, vagy csak megijedt... Megnyugtatom, h semmi nem történt, csak megütötte/megijedt. Ha komolyabb a dolog, talán felveszem, megnyugatom, adok egy puszit a bibire. Ha úgy vélem nem komoly de mégis odajön, közben kipanaszkodja magát, mire odaér már csak hüppög.
Nem szoktam balesetek után hírtelen felcsattanni, hűűű-zni vagy ilyenek, mert az megijeszti a gyereket. Nyugodtan felmérem a helyzetet és reagálok. Persze akkor nehéz eldönteni ha nem látom. Egyszer, pl megbillent az asztal mellett, nem láttam, de beütötte a felső ajkát, azt hittem semmi baj, csak megijedt, hát így is reagáltam, de odajött. Felvettem, megvígasztaltam, 5 perc múlva láttam csak, h feldagadt a szája :(
Általában kerülöm a semmi BAJ kijelentést, mert állítólag (barátnőm mondta) egy tanulmány szerint az emberek 90%ban ezzel a mondattal a BAJ szó marad meg.
Persze vannak olyan napok amikor már csak úgy ömlik ki belőlem a nem ne ne nem nemszabad... amikor már nincs erőm elterelő mondatokat gyártani... vagy ideges vagyok... ilyenkor beveszek 2 MGB6-ot és várom a hatást. Utána megint aranyos és kedves magyarázó tiltó vagyok.
Dícséret. Egyik barátnőm kislánya egyszer zokogott, h ne dícsérjék már őt annyira... :) na nálunk nincs ilyen, de minden megmozdulására reagálok a fiamnak. Megdícsérem ha ügyes, megmondom ha rosszat csinált, és megkérem hanyagolja legközelebb.
"leszidás", azaz a rossz viselkedésre adott reakció. Ezt is olvastam, de valahogy belülről jön. Olyan mint a hordozás-sírni nem hagyás-igény szerinti szpotatás és egyéb alter(ösztön) dolog. Amikor látom leírva örömmel bólogatok, és gyorsan felolvasom a páromnak :D
Szóval a "szidás". Egy gyerek amikor megszületik alap kontinuummal érkezik. Azaz vannak elvárásai, amiket szépen lassan a civilizált élet kiöl belőle (pl járóka, babakocsi, sírni hagyás, akit érdekel miért boldogabbak a jekána indiánok olvassa el Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában könyvét). Az a gyerek tudja, h neki az anyja mellett a helye, amikor éhes/szomjas neki adnak enni, ott és akkor, az anyjával alszik, és egész nap hordozva/ölben van.
AMikor elkezdi felfedezni a világok, azaz a Világot nagybetűvel egy sor veszélyes és idegen dolgot kell felfedezzen. A lakást, az életet, a zajokat, a környezetet. Csomó csomó olyan dolgot fog elkövetni ami a felnőtt társadalom szerint ROSSZ. Mert rossz, az ha összefirkálja a falat, vagy fogkrémmel keni össze a tv-t, vagy wc papírral tekeri be a macskát. De azt minden JÓ szülőnek tudnia kell, h a tett az, ami rossz, nem a gyerek maga. Mert a gyerek eredendően jó. Igen, még az is aki bántja netán az állatokat, mert valószínű valahol valamikor sérült a lelke, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet.
Amikor rossz dolgot tesz egy gyerek az (ilyen kicsi korban) nem biztos, h tudatában van. Ha megtörtént a baj, és a macska már be van tekerve, beszéljük meg a gyerekkel, miért (nem szabad) rossz az AMIT TETT, és mi a következménye (szegény macsesz), és el kell neki mondani, h szomorúak vagyunk azért amit tett, vagy esetleg idegesek, mérgesek. De nem rá, hanem a tettre, mert AZ a rossz és nem Ő.
Persze most aztán a velem ellenkező nézeteket valló emberek azt fogják hinni, h dejó, van egy gyereke, akit ELKÉNYEZETET, állandóan ölben van, folyamat mellen lóg, rögtön felkapják amikor sírni kezd, de szegényt nem vígasztalják meg ha megüti magát, nem mondanak neki nem-et és még azt is hiszik róla, h ártatlan mint a ma született bárány.
Lehet, h elrontom, de én úgy érzem ez így helyes. Vannak dolgok amiket 10 hónapja csinálok és vannak amiket most kezdünk, de vannak olyanok is amiket még nem kezdtünk.
Viszont amikor a sokat hordozott ölbebabámat látván, idegen emberek kérdezik, miért ilyen jó kedvű kiegyensúlyozott boldog baba, csak igazat adnak nekem. Mert szerintem ez ÍGY jó.
ösztön!
Ez az első kendőm, megláttam és megszerettem a színét. Gyönyörű, vidám, meleg színű kendő. 4,6 méter hosszú, mostmár pihe puha. Sajnos valami állat megrágta, így lukas, le kell majd vágni :(
Második kendőm. Mert én elhatároztam, nekem nem lesz több. De megláttam a rubinrotot, és megszerettem a mintáját az indionak. De minvel a rubi rövid volt hamar túl is adtam rajta. Ezután következett a kékséges puhaságos ultramarin.
