Ez egy olyan időszak ami egy alter (ösztön) anya képességeit is próbára teszi. Sok cikket olvastam már a tiltásról, a leszidásról és a dícséretről. Mindről megvan a véleményem. Mégpedig a következő:
Olyan környezetet próbáltam kialakítani itthon, h a kisfiamnak kevésszer kelljen NEM-et mondanom. A szobája 101%ig biztonságos (feltéve, h nem akar a cserépkályhán felmászni, sem a függönyt letépni, illetve a pálmát megrágni) de egyébként azt csinál amit akar. A nappali is teljesen az Ő terepe, van neki külön polca ahol nekünk nem kellő dolgok vannak, amiket megrághat, széttéphet.
Pár tiltott dolog van, de az nagyon tiltott. Ebben nem ismerek viccet. Ilyen a konektor, a vezetékek, a macska kaja tál és alom, a tv, vegyszerek (ebbe a körbe beletartozik a felmosóvödör is.) Ezek szigoru, emelt hangú NEM-ek, természetesen magyarázattal. Mert én is azt vallom, ha már nemet kell mondani, mondjuk el azt is, miért nem szabad. Persze, most nem azt kell elképzelni, h a gyerekem lóg fejjel lefelé a csillárról és én nem mondok rá nemet, de ha a fentiektől eltérő dolgot csinál, próbálom a nem helyett máshogy fogalmazni a mondandót. Ha elveszi a telefonom és épp a szájába tömi, megkérem adja vissza mert az enyém, és nem tesz jót neki a nyál. Természetesen itt is szerepel a nem, de nem azt hallja h NEM NEM NE edd meg!
Apukám mondott egy jó példát, a Fiala János könyvéből, vannak nagyon tilos dolgok, amiket megcsinálhatsz, viszont két lehetőség van. Vegyük pl a konnektort. Tilos belenyúlni. Belenyúlhatsz, de ha megráz az áram, meghalhatsz. Vagy nem. Ezért az tilos, de nem kivédhető.
Persze nem fogom, hagyni, h a gyerekem azzal játszon, vagy aranyláncot lógasson az elosztóba mint az anyja :D
Anyukám szerint nagyon jó anya vagyok, vagyis pontosan azt mondta, anyának való. Több olyan helyzetet reagálok le halál lazán amitől neki már áll a hátán a szőr. Amikor Bazsi a telipakolt asztalon lévő teritőbe kapaszkodik, és már mindjárt lehúzza, anyám már HŰŰŰ-zik, de én csak ülök. Majd, ha látom, h repül akkor elkapom, addig minek szívbajoskodjam?
Elesés utáni vígasz.
Nem vagyok egy szívtelen anya. Imádom a fiam, de nem szoktam pl. esések után szaladni hozzá, felkapni és tyutyujgatni: jajédesfiamholütöttedmegmibajod felkiáltással. Többgyerekes barátnőm mondta, elsőgyerekeseknél ez ált. megfigyelhető. Ő csak akkor megy oda a gyerekhez ha sír :)
Én amikor látom/hallom puffanni a gyereket, természetesen reagálok rá, megnézem mit hova ütött be, beütötte-e egyáltalán, vagy csak megijedt... Megnyugtatom, h semmi nem történt, csak megütötte/megijedt. Ha komolyabb a dolog, talán felveszem, megnyugatom, adok egy puszit a bibire. Ha úgy vélem nem komoly de mégis odajön, közben kipanaszkodja magát, mire odaér már csak hüppög.
Nem szoktam balesetek után hírtelen felcsattanni, hűűű-zni vagy ilyenek, mert az megijeszti a gyereket. Nyugodtan felmérem a helyzetet és reagálok. Persze akkor nehéz eldönteni ha nem látom. Egyszer, pl megbillent az asztal mellett, nem láttam, de beütötte a felső ajkát, azt hittem semmi baj, csak megijedt, hát így is reagáltam, de odajött. Felvettem, megvígasztaltam, 5 perc múlva láttam csak, h feldagadt a szája :(
Általában kerülöm a semmi BAJ kijelentést, mert állítólag (barátnőm mondta) egy tanulmány szerint az emberek 90%ban ezzel a mondattal a BAJ szó marad meg.
Persze vannak olyan napok amikor már csak úgy ömlik ki belőlem a nem ne ne nem nemszabad... amikor már nincs erőm elterelő mondatokat gyártani... vagy ideges vagyok... ilyenkor beveszek 2 MGB6-ot és várom a hatást. Utána megint aranyos és kedves magyarázó tiltó vagyok.
Dícséret. Egyik barátnőm kislánya egyszer zokogott, h ne dícsérjék már őt annyira... :) na nálunk nincs ilyen, de minden megmozdulására reagálok a fiamnak. Megdícsérem ha ügyes, megmondom ha rosszat csinált, és megkérem hanyagolja legközelebb.
"leszidás", azaz a rossz viselkedésre adott reakció. Ezt is olvastam, de valahogy belülről jön. Olyan mint a hordozás-sírni nem hagyás-igény szerinti szpotatás és egyéb alter(ösztön) dolog. Amikor látom leírva örömmel bólogatok, és gyorsan felolvasom a páromnak :D
Szóval a "szidás". Egy gyerek amikor megszületik alap kontinuummal érkezik. Azaz vannak elvárásai, amiket szépen lassan a civilizált élet kiöl belőle (pl járóka, babakocsi, sírni hagyás, akit érdekel miért boldogabbak a jekána indiánok olvassa el Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában könyvét). Az a gyerek tudja, h neki az anyja mellett a helye, amikor éhes/szomjas neki adnak enni, ott és akkor, az anyjával alszik, és egész nap hordozva/ölben van.
AMikor elkezdi felfedezni a világok, azaz a Világot nagybetűvel egy sor veszélyes és idegen dolgot kell felfedezzen. A lakást, az életet, a zajokat, a környezetet. Csomó csomó olyan dolgot fog elkövetni ami a felnőtt társadalom szerint ROSSZ. Mert rossz, az ha összefirkálja a falat, vagy fogkrémmel keni össze a tv-t, vagy wc papírral tekeri be a macskát. De azt minden JÓ szülőnek tudnia kell, h a tett az, ami rossz, nem a gyerek maga. Mert a gyerek eredendően jó. Igen, még az is aki bántja netán az állatokat, mert valószínű valahol valamikor sérült a lelke, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet.
Amikor rossz dolgot tesz egy gyerek az (ilyen kicsi korban) nem biztos, h tudatában van. Ha megtörtént a baj, és a macska már be van tekerve, beszéljük meg a gyerekkel, miért (nem szabad) rossz az AMIT TETT, és mi a következménye (szegény macsesz), és el kell neki mondani, h szomorúak vagyunk azért amit tett, vagy esetleg idegesek, mérgesek. De nem rá, hanem a tettre, mert AZ a rossz és nem Ő.
Persze most aztán a velem ellenkező nézeteket valló emberek azt fogják hinni, h dejó, van egy gyereke, akit ELKÉNYEZETET, állandóan ölben van, folyamat mellen lóg, rögtön felkapják amikor sírni kezd, de szegényt nem vígasztalják meg ha megüti magát, nem mondanak neki nem-et és még azt is hiszik róla, h ártatlan mint a ma született bárány.
Lehet, h elrontom, de én úgy érzem ez így helyes. Vannak dolgok amiket 10 hónapja csinálok és vannak amiket most kezdünk, de vannak olyanok is amiket még nem kezdtünk.
Viszont amikor a sokat hordozott ölbebabámat látván, idegen emberek kérdezik, miért ilyen jó kedvű kiegyensúlyozott boldog baba, csak igazat adnak nekem. Mert szerintem ez ÍGY jó.
ösztön!
Olyan környezetet próbáltam kialakítani itthon, h a kisfiamnak kevésszer kelljen NEM-et mondanom. A szobája 101%ig biztonságos (feltéve, h nem akar a cserépkályhán felmászni, sem a függönyt letépni, illetve a pálmát megrágni) de egyébként azt csinál amit akar. A nappali is teljesen az Ő terepe, van neki külön polca ahol nekünk nem kellő dolgok vannak, amiket megrághat, széttéphet.
Pár tiltott dolog van, de az nagyon tiltott. Ebben nem ismerek viccet. Ilyen a konektor, a vezetékek, a macska kaja tál és alom, a tv, vegyszerek (ebbe a körbe beletartozik a felmosóvödör is.) Ezek szigoru, emelt hangú NEM-ek, természetesen magyarázattal. Mert én is azt vallom, ha már nemet kell mondani, mondjuk el azt is, miért nem szabad. Persze, most nem azt kell elképzelni, h a gyerekem lóg fejjel lefelé a csillárról és én nem mondok rá nemet, de ha a fentiektől eltérő dolgot csinál, próbálom a nem helyett máshogy fogalmazni a mondandót. Ha elveszi a telefonom és épp a szájába tömi, megkérem adja vissza mert az enyém, és nem tesz jót neki a nyál. Természetesen itt is szerepel a nem, de nem azt hallja h NEM NEM NE edd meg!
Apukám mondott egy jó példát, a Fiala János könyvéből, vannak nagyon tilos dolgok, amiket megcsinálhatsz, viszont két lehetőség van. Vegyük pl a konnektort. Tilos belenyúlni. Belenyúlhatsz, de ha megráz az áram, meghalhatsz. Vagy nem. Ezért az tilos, de nem kivédhető.
Persze nem fogom, hagyni, h a gyerekem azzal játszon, vagy aranyláncot lógasson az elosztóba mint az anyja :D
Anyukám szerint nagyon jó anya vagyok, vagyis pontosan azt mondta, anyának való. Több olyan helyzetet reagálok le halál lazán amitől neki már áll a hátán a szőr. Amikor Bazsi a telipakolt asztalon lévő teritőbe kapaszkodik, és már mindjárt lehúzza, anyám már HŰŰŰ-zik, de én csak ülök. Majd, ha látom, h repül akkor elkapom, addig minek szívbajoskodjam?
Elesés utáni vígasz.
Nem vagyok egy szívtelen anya. Imádom a fiam, de nem szoktam pl. esések után szaladni hozzá, felkapni és tyutyujgatni: jajédesfiamholütöttedmegmibajod felkiáltással. Többgyerekes barátnőm mondta, elsőgyerekeseknél ez ált. megfigyelhető. Ő csak akkor megy oda a gyerekhez ha sír :)
Én amikor látom/hallom puffanni a gyereket, természetesen reagálok rá, megnézem mit hova ütött be, beütötte-e egyáltalán, vagy csak megijedt... Megnyugtatom, h semmi nem történt, csak megütötte/megijedt. Ha komolyabb a dolog, talán felveszem, megnyugatom, adok egy puszit a bibire. Ha úgy vélem nem komoly de mégis odajön, közben kipanaszkodja magát, mire odaér már csak hüppög.
Nem szoktam balesetek után hírtelen felcsattanni, hűűű-zni vagy ilyenek, mert az megijeszti a gyereket. Nyugodtan felmérem a helyzetet és reagálok. Persze akkor nehéz eldönteni ha nem látom. Egyszer, pl megbillent az asztal mellett, nem láttam, de beütötte a felső ajkát, azt hittem semmi baj, csak megijedt, hát így is reagáltam, de odajött. Felvettem, megvígasztaltam, 5 perc múlva láttam csak, h feldagadt a szája :(
Általában kerülöm a semmi BAJ kijelentést, mert állítólag (barátnőm mondta) egy tanulmány szerint az emberek 90%ban ezzel a mondattal a BAJ szó marad meg.
Persze vannak olyan napok amikor már csak úgy ömlik ki belőlem a nem ne ne nem nemszabad... amikor már nincs erőm elterelő mondatokat gyártani... vagy ideges vagyok... ilyenkor beveszek 2 MGB6-ot és várom a hatást. Utána megint aranyos és kedves magyarázó tiltó vagyok.
Dícséret. Egyik barátnőm kislánya egyszer zokogott, h ne dícsérjék már őt annyira... :) na nálunk nincs ilyen, de minden megmozdulására reagálok a fiamnak. Megdícsérem ha ügyes, megmondom ha rosszat csinált, és megkérem hanyagolja legközelebb.
"leszidás", azaz a rossz viselkedésre adott reakció. Ezt is olvastam, de valahogy belülről jön. Olyan mint a hordozás-sírni nem hagyás-igény szerinti szpotatás és egyéb alter(ösztön) dolog. Amikor látom leírva örömmel bólogatok, és gyorsan felolvasom a páromnak :D
Szóval a "szidás". Egy gyerek amikor megszületik alap kontinuummal érkezik. Azaz vannak elvárásai, amiket szépen lassan a civilizált élet kiöl belőle (pl járóka, babakocsi, sírni hagyás, akit érdekel miért boldogabbak a jekána indiánok olvassa el Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában könyvét). Az a gyerek tudja, h neki az anyja mellett a helye, amikor éhes/szomjas neki adnak enni, ott és akkor, az anyjával alszik, és egész nap hordozva/ölben van.
AMikor elkezdi felfedezni a világok, azaz a Világot nagybetűvel egy sor veszélyes és idegen dolgot kell felfedezzen. A lakást, az életet, a zajokat, a környezetet. Csomó csomó olyan dolgot fog elkövetni ami a felnőtt társadalom szerint ROSSZ. Mert rossz, az ha összefirkálja a falat, vagy fogkrémmel keni össze a tv-t, vagy wc papírral tekeri be a macskát. De azt minden JÓ szülőnek tudnia kell, h a tett az, ami rossz, nem a gyerek maga. Mert a gyerek eredendően jó. Igen, még az is aki bántja netán az állatokat, mert valószínű valahol valamikor sérült a lelke, vagy fel akarja magára hívni a figyelmet.
Amikor rossz dolgot tesz egy gyerek az (ilyen kicsi korban) nem biztos, h tudatában van. Ha megtörtént a baj, és a macska már be van tekerve, beszéljük meg a gyerekkel, miért (nem szabad) rossz az AMIT TETT, és mi a következménye (szegény macsesz), és el kell neki mondani, h szomorúak vagyunk azért amit tett, vagy esetleg idegesek, mérgesek. De nem rá, hanem a tettre, mert AZ a rossz és nem Ő.
Persze most aztán a velem ellenkező nézeteket valló emberek azt fogják hinni, h dejó, van egy gyereke, akit ELKÉNYEZETET, állandóan ölben van, folyamat mellen lóg, rögtön felkapják amikor sírni kezd, de szegényt nem vígasztalják meg ha megüti magát, nem mondanak neki nem-et és még azt is hiszik róla, h ártatlan mint a ma született bárány.
Lehet, h elrontom, de én úgy érzem ez így helyes. Vannak dolgok amiket 10 hónapja csinálok és vannak amiket most kezdünk, de vannak olyanok is amiket még nem kezdtünk.
Viszont amikor a sokat hordozott ölbebabámat látván, idegen emberek kérdezik, miért ilyen jó kedvű kiegyensúlyozott boldog baba, csak igazat adnak nekem. Mert szerintem ez ÍGY jó.
ösztön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése