Miről szól a könyv?
A szöveg eredeti címe: Understanding the Continuum Concept
Forrás: http://www.continuum-concept.org/cc_defined.html
Fordította: Csepreghy Katalin és Skarka Cecília
Jean Liedloff 1975-ös elismert könyve, A kontinuum-elmélet, a modern "civilizált" népek és a dél-amerikai őserdők "primitív" Yequana indiánjainak kultúráját és gyermeknevelési szokásait hasonlítja össze.
Liedloff megfogalmazása szerint, a kontinuum-elmélet az az elv, hogy - az optimális fizikai, mentális és érzelmi fejlődés érdekében - az emberi lénynek, és legfőképpen a csecsemőnek, szüksége van azokra a teljeskörű tapasztalatokra, amelyekhez fajunk az evolúció hosszú folyamata során alkalmazkodott.
Egy csecsemő számára, ezekhez tartozik, hogy:
* állandó testközelségben van anyjával (vagy szükség esetén más, ismert gondviselővel) születésétol fogva;
* szülei ágyában alszik, állandó testközelségben, míg saját akaratából nem távozik;
* a saját teste jelzéseit követve szopik - tehát igény szerinti szoptatás;
* állandóan hordják, karban vagy másként, testközelben van, általában az anyjával, ahol figyel (vagy szopik vagy alszik), míg aki hordja, végzi napi dolgait - amíg a baba önmagától kúszni, majd mászni nem kezd, általában 6-8 hónapos korában;
* gondviselői azonnal reagálnak jelzéseire (izeg-mozog, sír, stb.), anélkül, hogy elítélnék, bosszankodnának, vagy szükségleteit leértékelnék. Ugyanakkor nem mutatnak túlzott aggodalmat, se nem teszik a figyelem állandó középpontjává;
* érzi az idősebbek elvárását (és megfelel annak), hogy természetébol adódóan társas lény, együttműködő és önfenntartó ösztönei erősek. Érzi, hogy szívesen látják és megbecsülik.
Ezzel ellentétben, a modern nyugati szülési és nevelési szokásoknak kitett baba gyakran azt éli át, hogy:
* születésekor orvosi beavatkozás miatt elválasztják anyjától és a szülészeti osztályon - a többi síró újszülött hangjától eltekintve - teljes fizikai elszigeteltségben helyezik el. Sok fiú baba további traumának van kitéve, amikor - orvosi szempontból szükségtelenül - körülmetélik;
* otthon egyedül és külön alszik, gyakran miután álomba sírta magát;
* órarend szerint szoptatják, természetes szopási ösztönét gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy csillapítják;
* normális felnőtt tevékenységekből kirekesztik és elkülönítik. Órákig a gyerekszobába, bölcsőbe vagy járókába száműzetett, ahol a játékok és más élettelen tárgyak által nyújtott stimuláció nem kielégítő számára;
* gondviselői gyakran semmibe veszik, rosszallják, vagy még meg is büntetik, ha sír vagy másképpen jelzi szükségleteit; vagy pedig túlzott agodalommal és szorongással válaszolnak, és a figyelem középpontjává teszik;
* érzi gondviselői elvárását (és meg is felel azoknak), hogy önfenntartásra képtelen, természetéből eredően antiszociális, és csak szigorú ellenőrzés, fenyegetőzés és különbözo manipulatív "nevelési módszerek" - melyek aláássák tökéletesen kialakult tanulási folyamatát - révén tanulhat meg helyesen viselkedni.
Az evolúció nem készítette fel az ember csecsemőjét ilyen tapasztalatokra. A gyermek nem tudja felfogni, hogy öröklött elvárásainak teljesítése utáni kétségbeesett sírása miért marad megválaszolatlanul, és kialakul benne az az érzés, hogy ő maga és vágyai rosszak és szégyellnivalók. Ha azonban kontinuum szerinti elvárásai teljesülnek - kezdetben pontosan, majd amint növekszik, több variációs lehetőséggel - a magabiztosság, az elégedettség és az öröm természetes állapotát fogja mutatni. Azok a csecsemők, akiknek kontinuum szerinti igényei teljesülnek a korai, karbanülo időszakban, nagyobb önbecsüléssel nőnek fel és önállóbbak lesznek azoknál, akiknek sírása megválaszolatlan maradt, mert a gondviselőik attól tartottak, hogy különben elkényeztetik vagy túl függővé teszik őket.
Néhány részlet a könyvből, ami értelmezi a kontinuum-elméletet:
...Nem titok, hogy a "szakértők" még nem találták meg az elégedett élet titkát, de minél gyakrabban vallanak kudarcot, annál inkább próbálják a problémákat az értelem befolyása alá helyezni, és elutasítják mindazt, amit a józan ész nem tud megérteni vagy irányítani.
A mai ember meglehetősen alá van rendelve az intellektusnak; annyira el van nyomva az a bennünk rejlő képesség, hogy megítéljük, mi a jó nekünk, hogy már alig vagyunk tudatában működésének, és nem tudjuk megkülönböztetni az eredeti megérzéseket az eltorzulttól.
[Annak megállapítása, hogy mi a jó nekünk] többmillió évig agyunk végtelenül kifinomult és értelmes, ösztönnek nevezett részének volt a feladata... [A] tudatalatti számos megfigyelést, számítást, szintézist, és végrehajtást tud egyszerre és helyesen elvégezni.
..." Helyes" alatt itt azt értjük, ami megfelel fajunk ősi kontinuumának, amennyiben az illeszkedik azokhoz a tendenciákhoz és elvárásokhoz, melyekkel kifejlődtünk. Az elvárás, ebben az értelemben, egészen az ember fizikai felépítésén alapul. Tüdeje nemcsak elvárja a levegőt, hanem a tüdo maga a levegő elvárása, szemei a fény elvárásai... [stb].
Az emberi kontinuum értelmezhetőúgy is, mint az emberi faj elvárásainak és tendenciáinak megfelelő tapasztalatok sorozata egy olyan környezetben, melyben ezek az elvárások és tendenciák kialakultak. Ide tartozik e környezet részét képezo többi ember megfelelő viselkedése, valamint az általuk tanúsított bánásmód.
Az egyén kontinuuma önmagában is teljes, de egyben része a családja kontinuumának, mely ugyanakkor része a klán, a közösség és a faj kontinuumának, ugyanúgy, ahogy az emberi faj kontinuuma is része valamennyi élet kontinuumának.
.A változással szembeni ellenállás, mely kétségtelenül ellentétes a fejlődési tendenciákkal, elengedhetetlen egy rendszer stabilitásának megőrzéséhez.
Csak találgathatunk, hogy néhány ezer évvel ezelőtt mi lehetett az, ami megszakította a változásokkal szembeni, bennünk lévő ellenállást. A lényeg, hogy megértsük az evolúció és a (fejlődésmentes) változás jelentőségét. . [Ez utóbbi] az összetett és adaptált dolgokat egyszerűbb és kevésbé adaptált megoldásokkal váltja fel.
Nincs lényegi különbség az elvárásokkal és hajlamokkal teli, tisztán ösztönös cselekedet és egy olyan megfelelő kultúra iránti, ugyanannyira ösztönös elvárásunk között, melyben kifejleszthetjük hajlamainkat és megfelelhetünk elvárásainknak. Ezek: eloször a helyes gyermekkori bánásmód, majd fokozatosan a bánásmód és a körülmények (egy rugalmasabb) fajtája, valamint követelmények sora, melyekhez készek, hajlandóak és képesek vagyunk alkalmazkodni.
Jean Liedloff: The Continuum Concept, Addison-Wesley, 1985. jav. kiadás, 22-27.o.
