2009. szeptember 10., csütörtök

Könyv

Megvettem végre a Libriben a kötődő nevelés, azaz a kontinuum-elv könyvet. És igen. Végre valaki alátámasztja, h amit csinálok az jó. Sőt nem csak jó, ősi ősi dolog, és aki ebből kimarad az "rosszemberlesz". Na jó nem, csak viccelek, de valamivel biztosan kevesebb.

Magamon is érzem, ahogy a könyv írja, (persze már nem vagyok csecsemő, és nem most akarok bosszút állni anyámon, h nem vett fel amikor sírtam :) ) h abban a korban amikor én voltam csecsemő ( 65' nyarán :) ) akkor ez nem volt "divat". Vagyis ez a fajta szemlélet még nem érte el kicsiny hazánkat.

Nagymamám mai napig megkérdezi, Balázs el van-e egyedül az ágyában-járókában. Én meg visszakérdezek: miért kéne egy 4,5 hónapos gyereknek egyedül ellenie? Ő most tanul. Teljesen üres lappal érkezett meg az életbe. Nekünk természetes, az hogyan kell használni az izmainkat, természetes egy napszemüveg, egy tejes flakon, egy madár csicsergése, a villamos csilingelése, egy toll. Neki(k) nem.

Ahogy látom napról napra ügyesedni a mozgását, ahogy forog, ahogy fog, mászik-kúszik, és látom az örömöt az arcán, amikor valami sikerül, az én szívem is ellágyul, hisz én már nem tudom milyen erőfeszítés kell egy nagy buksi és egy mellkas kinyomásához.

Az, h le tudom foglalni egy 100as papírzsepivel, mert az zörög, csörög színes, és tök jó a fogása, h amíg eszem, elé teszem a tejes dobozt, és elképedve nézi, amikor a kezébe adok egy műanyag ételhordót, forgatja, nézi, rágja. Mert fel kell fedezni.

Ezeket nem tudja az ágyában csinálni. Vagyis megtudná, ha én a Világot becipelném az ágyába. De mivel erre nincs kapacitásom, így inkább ölbe veszem -vagyis hordozóba, és felfedezheti a Világot. Minden apró részletét, és közben tudja, h biztonságban van. Ha túl sok inger jön a Világtól, csak lehajtja fejét, és alszik. Én meg ha épp nem felfedezünk, akkor mosogatok, pakolok, Ő meg segít.

Na jól elkanyarodtam a könyvtől, de ez a téma nekem nagy vesszőparipám. (amúgy az nem is tudom mi... google..) Meséltem Nagyimnak a könyvről, lelkesen,h ez milyen jó, érzelmileg, fizikailag, mind nekem és mind neki, de láttam nem ért vele egyet. Hisz utána jött a kérdés: mit szólt a járókához? El van benne?
nem... nincs...

Szóval a könyv, végre leírja normálisan, hozzáértő szavaival, hisz mégis pszichomókus a néni, h ez mennyire jó.

Csak nekem van egy manapság nyűgös gyerekem, aki nem hagy olvasni, de csak a végére érek valamikor :)

szörnyű

Lehet, h én vagyok már túlságosan is elvetemült, miszerint kifelé ne toljuk-hordozzuk a babánkat.
Na de amit ma láttam az totális elképedésre késztetett.

Sétálunk reggel Balázzsal, elmentünk a CBA-ba reggelinek valóért. Persze, h MT-ben. A boltos nő meg is jegyezte ma szorosabbra van kötve mint tegnap :)
szóval már megyünk hazafelé, amikoris jön szembe egy nő, mögötte!! a babakocsi. Mellette jött a férj felmálházva. Más bőrszínű népcsoporthoz tartoztak, biztos láttatok már ilyet, viszik a pokrócot, meg lábaskészletet. Na és akkor visszatérvén a babakocsihoz, gondoltam abban is valami tárgy lesz. De nem. Egy szépen felöltöztettet kislány nézett vissza rám, olyan 1 éves forma lehetett.

És az anyja szó szerint maga után húzta, a gyerek nézhette az elhaladó tárgyakat, embereket.

Nem értem, miért kell. Talán a szemébe sütött a nap? Takarja le, meg egyébként is, kibírható a napsütés, Balázs is el tud fordulni. Nem fél, h a gyerek valami olyat csinál amit ő nem lát? Bogár? Darázs?

vagy csak én vagyok a darázstólrettegősfélekhaagyerekemetnemlátó paramami?!

2009. szeptember 8., kedd

..

nem is tudom... sajnos itt nincs statisztika, vagy csak nem találtam meg... 1 rendszeres jelenkező olvasóm van, aki felfedte magát :)

de nem igazán érzem, h valaki rajta kívül olvasna...

na nem baj, elmagyarázgatok itt magamnak és Neki :)

kontinuum elmélet

Már írtam erről a fajta nevelés irányelvről. Irányelv. Olyan rossz szó. Szóval inkább szemlélet. Leírtam Nektek, h hordozom és álomba ringatom a kisfiam.
Aztán egyik nap találtam a neten egy könyvet. A neve Jean Liedloff: The Continuum Concept. Gyorsan meg is rendeltem, lassan mennem kell érte a Libribe. (hopp reklám) Találtam egy jó kis összefoglalót miről is szól a könyv, és mire is "nevelem" a kisfiam, miként telnek napjaink.

Íme:

A kontinuum-elmélet

Miről szól a könyv?

A szöveg eredeti címe: Understanding the Continuum Concept
Forrás: http://www.continuum-concept.org/cc_defined.html
Fordította: Csepreghy Katalin és Skarka Cecília

Jean Liedloff 1975-ös elismert könyve, A kontinuum-elmélet, a modern "civilizált" népek és a dél-amerikai őserdők "primitív" Yequana indiánjainak kultúráját és gyermeknevelési szokásait hasonlítja össze.

Liedloff megfogalmazása szerint, a kontinuum-elmélet az az elv, hogy - az optimális fizikai, mentális és érzelmi fejlődés érdekében - az emberi lénynek, és legfőképpen a csecsemőnek, szüksége van azokra a teljeskörű tapasztalatokra, amelyekhez fajunk az evolúció hosszú folyamata során alkalmazkodott.

Egy csecsemő számára, ezekhez tartozik, hogy:

* állandó testközelségben van anyjával (vagy szükség esetén más, ismert gondviselővel) születésétol fogva;

* szülei ágyában alszik, állandó testközelségben, míg saját akaratából nem távozik;

* a saját teste jelzéseit követve szopik - tehát igény szerinti szoptatás;

* állandóan hordják, karban vagy másként, testközelben van, általában az anyjával, ahol figyel (vagy szopik vagy alszik), míg aki hordja, végzi napi dolgait - amíg a baba önmagától kúszni, majd mászni nem kezd, általában 6-8 hónapos korában;

* gondviselői azonnal reagálnak jelzéseire (izeg-mozog, sír, stb.), anélkül, hogy elítélnék, bosszankodnának, vagy szükségleteit leértékelnék. Ugyanakkor nem mutatnak túlzott aggodalmat, se nem teszik a figyelem állandó középpontjává;

* érzi az idősebbek elvárását (és megfelel annak), hogy természetébol adódóan társas lény, együttműködő és önfenntartó ösztönei erősek. Érzi, hogy szívesen látják és megbecsülik.

Ezzel ellentétben, a modern nyugati szülési és nevelési szokásoknak kitett baba gyakran azt éli át, hogy:

* születésekor orvosi beavatkozás miatt elválasztják anyjától és a szülészeti osztályon - a többi síró újszülött hangjától eltekintve - teljes fizikai elszigeteltségben helyezik el. Sok fiú baba további traumának van kitéve, amikor - orvosi szempontból szükségtelenül - körülmetélik;

* otthon egyedül és külön alszik, gyakran miután álomba sírta magát;

* órarend szerint szoptatják, természetes szopási ösztönét gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy csillapítják;

* normális felnőtt tevékenységekből kirekesztik és elkülönítik. Órákig a gyerekszobába, bölcsőbe vagy járókába száműzetett, ahol a játékok és más élettelen tárgyak által nyújtott stimuláció nem kielégítő számára;

* gondviselői gyakran semmibe veszik, rosszallják, vagy még meg is büntetik, ha sír vagy másképpen jelzi szükségleteit; vagy pedig túlzott agodalommal és szorongással válaszolnak, és a figyelem középpontjává teszik;

* érzi gondviselői elvárását (és meg is felel azoknak), hogy önfenntartásra képtelen, természetéből eredően antiszociális, és csak szigorú ellenőrzés, fenyegetőzés és különbözo manipulatív "nevelési módszerek" - melyek aláássák tökéletesen kialakult tanulási folyamatát - révén tanulhat meg helyesen viselkedni.

Az evolúció nem készítette fel az ember csecsemőjét ilyen tapasztalatokra. A gyermek nem tudja felfogni, hogy öröklött elvárásainak teljesítése utáni kétségbeesett sírása miért marad megválaszolatlanul, és kialakul benne az az érzés, hogy ő maga és vágyai rosszak és szégyellnivalók. Ha azonban kontinuum szerinti elvárásai teljesülnek - kezdetben pontosan, majd amint növekszik, több variációs lehetőséggel - a magabiztosság, az elégedettség és az öröm természetes állapotát fogja mutatni. Azok a csecsemők, akiknek kontinuum szerinti igényei teljesülnek a korai, karbanülo időszakban, nagyobb önbecsüléssel nőnek fel és önállóbbak lesznek azoknál, akiknek sírása megválaszolatlan maradt, mert a gondviselőik attól tartottak, hogy különben elkényeztetik vagy túl függővé teszik őket.

Néhány részlet a könyvből, ami értelmezi a kontinuum-elméletet:

...Nem titok, hogy a "szakértők" még nem találták meg az elégedett élet titkát, de minél gyakrabban vallanak kudarcot, annál inkább próbálják a problémákat az értelem befolyása alá helyezni, és elutasítják mindazt, amit a józan ész nem tud megérteni vagy irányítani.

A mai ember meglehetősen alá van rendelve az intellektusnak; annyira el van nyomva az a bennünk rejlő képesség, hogy megítéljük, mi a jó nekünk, hogy már alig vagyunk tudatában működésének, és nem tudjuk megkülönböztetni az eredeti megérzéseket az eltorzulttól.

[Annak megállapítása, hogy mi a jó nekünk] többmillió évig agyunk végtelenül kifinomult és értelmes, ösztönnek nevezett részének volt a feladata... [A] tudatalatti számos megfigyelést, számítást, szintézist, és végrehajtást tud egyszerre és helyesen elvégezni.

..." Helyes" alatt itt azt értjük, ami megfelel fajunk ősi kontinuumának, amennyiben az illeszkedik azokhoz a tendenciákhoz és elvárásokhoz, melyekkel kifejlődtünk. Az elvárás, ebben az értelemben, egészen az ember fizikai felépítésén alapul. Tüdeje nemcsak elvárja a levegőt, hanem a tüdo maga a levegő elvárása, szemei a fény elvárásai... [stb].

Az emberi kontinuum értelmezhetőúgy is, mint az emberi faj elvárásainak és tendenciáinak megfelelő tapasztalatok sorozata egy olyan környezetben, melyben ezek az elvárások és tendenciák kialakultak. Ide tartozik e környezet részét képezo többi ember megfelelő viselkedése, valamint az általuk tanúsított bánásmód.

Az egyén kontinuuma önmagában is teljes, de egyben része a családja kontinuumának, mely ugyanakkor része a klán, a közösség és a faj kontinuumának, ugyanúgy, ahogy az emberi faj kontinuuma is része valamennyi élet kontinuumának.

.A változással szembeni ellenállás, mely kétségtelenül ellentétes a fejlődési tendenciákkal, elengedhetetlen egy rendszer stabilitásának megőrzéséhez.

Csak találgathatunk, hogy néhány ezer évvel ezelőtt mi lehetett az, ami megszakította a változásokkal szembeni, bennünk lévő ellenállást. A lényeg, hogy megértsük az evolúció és a (fejlődésmentes) változás jelentőségét. . [Ez utóbbi] az összetett és adaptált dolgokat egyszerűbb és kevésbé adaptált megoldásokkal váltja fel.

Nincs lényegi különbség az elvárásokkal és hajlamokkal teli, tisztán ösztönös cselekedet és egy olyan megfelelő kultúra iránti, ugyanannyira ösztönös elvárásunk között, melyben kifejleszthetjük hajlamainkat és megfelelhetünk elvárásainknak. Ezek: eloször a helyes gyermekkori bánásmód, majd fokozatosan a bánásmód és a körülmények (egy rugalmasabb) fajtája, valamint követelmények sora, melyekhez készek, hajlandóak és képesek vagyunk alkalmazkodni.

Jean Liedloff: The Continuum Concept, Addison-Wesley, 1985. jav. kiadás, 22-27.o.

Híresek vagyunk

Első MT-s sétálásunkkor megállítottak minket az utcán. Naiv kislányként azt hittem a csodálatos kendőm miatt. Hát nem :) A Bors napi laptól jöttek és a véleményemet kérdezik, a férfi női megcsalásról. Hát elkezdtem hadoválni, a férfi valamit jegyzetelt (persze nem pont az került be az újságba amit én mondtam, de szerencsére hasonló) És persze van kép is. :)


ismét



vannak képek anyáról és Balázsról, ismét telefonnal, ismét a liftben gyógytornára menet

2009. szeptember 6., vasárnap

Balázs anya és az MT

anyával a liftben :) (Balázs persze a telefont nézi:) )



Na végre, anya Balázs és az MT. Persze nem így szoktam kötni, csak kipróbáltuk, így milyen ha kint van a keze :)